A 2016-os Campus Fesztivál egy erős nulladik nap után még nagyobb fokozatra kapcsolt.
Mondhatni, meleg lett a helyzet.
A fesztivál számomra legérdekesebb helyszíne számomra a Cseh Tamás Programkeretében felszínre bukkanó ifjú titánokat felvonultató dehír színpad. (az új kedvenc zenekarom pedig a RUN OVER DOGS).
Sajnos a bokros teendőim miatt a 16.00 kor kezdődő Nyolcadikosok koncertjének csak a második felére értem oda (excelent fuck off!) de így is jó volt látni, hogy az első stadionkoncertjét adó banda hogyan idézte meg a Pride szellemét.
Ezzel a coming outtal a zenekar engem is felbátorított, és az este egy későbbi szakaszában a házasodás előtt álló, CSOK partnert kereső Gismobarátommal is egymásra találtunk, ezzel gyorsan meg is alapoztuk a jövőnket és behúztunk 10 millát.
És mi történt még közben?
- Belenéztem a NOMAD zenekar koncertjébe, ami egyrészt időszerű, másrészt meggyőző volt.
- A The Biebers koncertjén pár szám erejéig iszonyat jól buliztam, csak senki nem vette észre...
- Az Anna and the Barbies koncertje közben az jutott eszembe, hogy Pásztor Anna 4 PREZIDENT!
- évek óta mindig elfelejtek Junkieskoncertre menni, így bepótoltam. ÉÉÉs még mindig kívülről fújom az összes szöveget!
- részt vettem az éves menetrendszerű Konyha koncertemen, ami szokás szerint jó volt...
- A Campus egyik külföldi kiemelt fellépője , a Kensington olyan hangosítással tolta le a bulit, hogy a lábdobot még mindig a gyomromban érzem...
- A Netsky a fesztivál történetének legerősebb DJ szettjét tolta le tegnap este, esetleg a szombati Spanish Waxbulinak van halvány esélye, hogy ezt überelni tudja....
Az éjjel soha nem ér véget, legalábbis még két napig, Debrecenben! Folyt Köv.
Tegnap kezdetét vette a keleti végek legnagyobb házibulija kulturális eseménye, a Campus Fesztivál.
A tavalyi évben elért ugrásszerű nézőszám csúcsdöntés magával hozta azt az igényt, hogy a fesztivált kicsit kibővítsék, illetve infrastrukturálisan átszabják a szervezők.
Ez magával hozta azt, hogy a megszokott helyszínek némelyike máshol, máshogy van, ráadásul nulladik nap, tehát a Pepsi Nagyszinpad irányába a közlekedés nem is volt biztosítva. Az eddigi gyakorlat szerint és a "félgázos" 0. nap után biztos, hogy a fesztiválszervezők az idén is kreatív tereket álmodtak meg a látogatóknak, viszont a szükséges változtatások miatt picit több időt kell szánni a terepbejárásra. És még egy technikai újítás: a rendezvény készpénzmentessé vált.
A zenei felhozatal évről évre színesedik, az idén két nagyszínpad, 192 magyar és 7 külföldi előad, és a becslések szerint 85 000 látogató várható majd itt.
Persze a nagyágyúkat nem a fesztivál bemelegítő napján lövik el, de így is erős line-upot sikerült összehozni.
Az OTP Junior Nagyszínpad délután 4 kor kezdett, az első lemeze után feloszlott, majd újra összeállt, sikervárományos Fran Palermoval. A szemtelenül fiatal indie (?) banda egy kiforott produkciót hozott el a félárnyékban helyet foglaló közönségnek. Debrecenben nem játszottak még sokat (talán most először léptek fel a cívisvárosban, de ebben nem vagyok biztos). A csapat zeneileg komplex és kiforrott, mentalitásban pedig a Middlemist Redet követik, így a külföldi siker determinált az esetükben. A koncerten olyan érzésem van, mintha a '90es évek Liam Gallagher (Oasis) nevével fémjelzett rockandroll flegmaságot a woodstocki korszakba exportálnánk.
Az erős nyitókoncert közben a The Orange Sofa tagjaival is összefutottam, akik felhívták a figyelmemet, hogy nem sokkal a nyitó koncert után ők is hangversenyt adnak, így dehir.hu színpad felé vettem az irányt, és közben belefutottam a fesztiváltörténet legellenállhatatlanabb direkt marketinget folytató italmérésébe, ahol elfogyasztottam az első sörömet.
A rózsaszín narancssárga kanapés stadionrock koncert után egy kis látogatást tettünk a civil faluba (bizony-bizony, sok érdekesség van ám ott, tessék csak megnézni).
Az Superbutt-ból ÖRDÖGgé avanzsált koncert után egy éles váltással a keresztény rockot prezentáló Neonhal koncertjét néztük meg, am nyilván nem meglepetés senkinek, hiszen már jó előre megírtam, hogy ott leszek, ITT.
A csapatnak ez a harmadik élő koncertje volt, de máris változásokat eszközöltek a felállásban. A mostani buli egyfajta staféta átadás volt, hiszen a régi basszusgitáros és az új egyaránt színpadra állt ma. Az egyikük értelemszerűen leköszönt, másikuk pedig bemutatkozott a közönségnek ebben a minőségben. Sok szerencsét a csapatnak a továbbiakban!
A Neonhal koncertjének helyszíne mellett volt a Cseh Tamás Program sátra is, ahol néhány érdekes tesztet. Én például olyan kérdéssel i találkoztam ahol a magyar alternatív kultúra egyik nagyágyúja, Dadan volt a megoldás. (tudjátok, ő az a menedzser, akinek érdemei elismeréseképpen nevesített színpada lett Orfűn).
A 50% -ban megújult banda egy különleges bulival tért vissza, csak Three Days Grace feldolgozásokat toltak, azt viszont annyira összeszedetten, mintha 18 éve ebben a felállásban zenélnének.
A nap zárásaként egy kiválóGanxsta Zolee és a Kartel hangversennyel szórakoztunk kulturáltan én, és a legkedvencebb sógorom.
Az első nap pedig már teljes gázzal robog tovább a Campus!
Debreceni rockersrácként nekem a "nagy" koncertet általában a Tankcsapda év végi záróbulija jelentette. Ott volt a megszokott klubkoncertektől eltérő nagyobb hang-é fénytechnika, és persze tömeg. A Campus Fesztivál jogelődje, a Vekeri-Tó Fesztivál hozta el számomra az első igazán nagy, külföldi kedvenc zenekar élményét azzal, hogy a 2004-ben a hazai húzónevek mellett elhozták a keleti végekre a megtestesült és nagybetűs Rock and Rollt. A koncert iszonyatosan nagy élmény volt, az utóéletéről pedig annyit, hogy a fesztivál utáni hétfőn üzemorvosi vizsgálaton voltam, ahol megállapították, hogy a haláom nem túl jó. (azóta rehabilitálódtam, köszi az aggódást). Tavaly decemberben a Motörhead atyja, Lemmy elment, de a szaksajtót olvasva, és az utolsó időszak koncertjeit visszanézve értékelődik csak fel igazán ez az élmény: aki ott volt akkor , az még egy ereje teljében levő zenekart láthatott/hallhatott. Részemről bakancslistás élmény volt.
2. Urbanizálódó fesztivál
2009-ben a Debrecentől 8 km-re eső Vekeri Tó mellől a szervezők egy merész húzással beköltöztették a fesztivált a városba. A lakosság jelentős része komoly ellenállást tanusított, ugyanakkor viszont észrevehetően megnőtt afesztivállátogatók száma is. A folyamatosan épülő-szépülő-fejlődő urbanizálósó teret a szervezők pedig szépen integrálják évről évre. Így az idén két éves Nagyerdei Stadion, vagy a tavaly nyáron megnyílt Nagyerdei Víztorony a Campus szerves részét képezik.
3. Családbarát Fesztivál
A Campus a kezdetektől az életem részét képezi, voltam már a fesztivál történetében "bokorugró" hibaelhárító, fellépő zenész, kitelepült civil szervezeti dolgozó, sajtós, és fotós egyaránt. Ugyanakkor Apa is vagyok. Talán ez utóbbinak köszönhető, hogy nem csak a koncertfelhozatalt, az infrastruktúrát, vagy a kísérő programok milyenségét nézem, hanem azt is, hogy a gyerekeimmel mit tudok kezdeni itt, akkor ha ki akarom hozni őket. Erről talán elég annyit írnom, hogy én voltam annak a sajtótörténeti eseménynek az előidézője, hogy a Campust a ˇlegcsaládbarátabb" fesztiválnak tituláltam. Örülök, hogy a kicsik és nagyok együtt, generációkon átívelő módon tudnak fesztiválozni, kulturált körülmények között.
4. Nemzetközi fellépők
Sok fika érte a Campust egy időben, amiért a hazai nagy szentháromság (Tankcsapda-Quimby-Ákos) mellé nem sorakoztat fel nemzetközi húzóneveket. A szervezők azonban szépen, lassan, lépésről lépésre ezt a kívánságot is teljesítették. A "B" kategóriás sztárocskáktól eljutottunk a tavalyi évben Caro Emerald és az Enter Shikari koncertjéig. Az idén pedig minden eddiginél erősebb lesz a sztárfellépők névsora, erről bővebben ITT.
5. Társadalmi esemény
A Campus nem csak móka és kacagás, hanem egy találkozási pont is. Van egy csomó ember, akikkel egy évben egyszer itt tudok találkozni, beszélgetni. De gondolom, nem vagyok ezzel egyedül...
Tavaly egy szomorú aktualitása is volt a Campus Fesztiválnak. Ahogy akkor megírtuk, a város egyik kedvelt zenekara, a 2Joints elbúcsúzott a közönségtől.
A csapat frontembere, Tajti Viktor azonban épp csak kiheverte a utolsó koncertet és a fesztiváléletmód negatív élettani hatásait, és máris új formációt hívott életre, amelyben partnere a The Orange Sofa sármos énekese, Jakab Tomi.
A Zion Refresh nevű csapat az elmúlt szűk egy évben "csak" az interneten létezett, de kép-és hanganyagaikkal így is óriási rajongótáborra tettek szert, ami nem csoda, hiszen olyan remek dalocskákat fabrikálnak, mint például a "Csókot lopni".
A csapat élőben először a 2016-os Campus Fesztiválon debütál majd, a július 23.-én a Telekom Hall színpadán.
Az idén 18 éves debreceni poszt-grunge banda, a Frogshow jelentős változásokon esett át az elmúlt időszakban.
A két alapító tag , Rábold Ákos (gitár, ének) és Szegedi Károly (basszusgitár, vokál) mellé a korábbi Cube dobos Vígh László, és a Roncsból ismert gitáros, Balogh Árpád érkezett vérfrissítésként.
A az új felállással nem akárhol, hanem egyenesen a Campus fesztiválon fognak debütálni július 20-án 21:30-tól, a Dehir.hu színpadon, egy teljesen megújult koncertműsorral.
CLEAN BANDIT, JESS GLYNNE, ÉS THERAPY? IS LESZ A CAMPUSON
A legnépszerűbb hazai előadók mellett, a Grammy-díjas Clean Bandit, a fantasztikus tehetségű brit énekesnő Jess Glynne, a prémium kategóriás DJ producer Netsky, a bécsi Camo&Krooked duó, valamint a legendás északír Therapy?, és a holland indie-rock Kensington is biztosan ott lesz júliusban a Campus Fesztiválon.
Kelet-Magyarország legnagyobb nyári rendezvénye idén is izgalmasnak ígérkezik, a szervezők erős programmal készülnek Debrecenben.
Már biztos, hogy július 20 és 24 között a debreceni Nagyerdőn lép fel az alig két éve a semmiből berobbant és listavezetővé vált Grammy-díjas Clean Bandit. A szokatlan összetételű négyes az Egyesült Királyság egyik legnépszerűbb formációja. Számos műfajt magába olvasztó, mégis egyedi és összetéveszthetetlen hangzásvilágukban a klasszikus dallamok keverednek elektronikával.
A Clean Bandit révén is ismert lehet, de önállóan is számtalan sláger fűződik a 26 éves Jess Glynne nevéhez, aki először látogat Magyarországra. A rövid idő alatt sikereket elérő fiatal brit lány fantasztikusan egyedi hangját sokan Aretha Franklinhez vagy Etta Jameshez hasonlítják. A londoni születésű díva már most „slágerkirálynő”, pedig csak 2014-ben tűnt fel a Clean Bandit ’Rather Be’ című dalában.
Boris Daenen művésznevén Netsky, üstökösként robbant be a drum and bass színtéren. Nevét nem véletlenül kölcsönözte egy igen ellenálló számítógépvírusról, debütáló albuma Antwerpenből rögtön az élvonalba repítette a fiatal belga DJ-producert. A legnagyobb fesztiválokon – mint a Coachella, a Wireless Festival, a Reading & Leeds, vagy a Pukkelpop -, és a klubok színpadán is egyaránt magabiztosan mozog. Nem idegen tőle a szupersztár DJ szerep, producerként pedig olyan előadóknak készített remixeket, mint a Swedish House Mafia, Rusko vagy Ed Sheeran. Bárhol is lépjen fel, teljes extázist vált ki, kíváncsian várjuk, milyen meglepetéssel érkezik Debrecenbe.
A Camo&Krooked kezdetben a drum and bass izzó energiájából építkezett, majd zenéjükbe pimaszul beolvadt a disco, a techno, a soul, a funk. A formációt két fiatal ausztriai srác, Camo (Reini) és Krooked (Marcus) hívta életre közel tíz éve. Jellemző rájuk, hogy nem szeretnek a kitaposott úton járni, keresik az új, kreatív megoldásokat, és előszeretettel vállalnak kockázatot. Élő fellépéseik során gondosan ügyelnek a részletekre, közben teret engednek annak, hogy a zene szabadon elmondja saját történetét. Ezt az élményt ígérik a Campus Fesztiválra is.
A modern rock ezernyi stílusát magába olvasztó Therapy? rutinos fesztiválzenekarnak számít, de fennállásuk huszonhét éve alatt Kelet-Magyarországot még soha nem ejtették útba. A vad, ugrálós posztpunk zenekar legsikeresebb lemeze a ’Troublegum’ slágergyűjteménynek számít, tele van hatalmas, könnyen megjegyezhető dalokkal. A Therapy? nagysága abban rejlik, hogy úgy tudnak ennyi év után is lemezről-lemezre összedolgozni stílusokat, hogy azokból jellegzetesen egyedi zenei világ épüljön, legyen az rock ’n’ roll, metal, vagy punk rock.
Hollandia legígéretesebb újgenerációs indie-rock zenekara a Kensington is a Campusra érkezik. A fesztivál szervezői mindig is törekedtek az újdonságok bemutatására, így nem volt kérdés, hogy a mára teltházas klubturnékat, és több sikeres európai fesztiválfellépést is maga mögött tudó formációt leigazolják. A csapat dalai a slágerlistákon is előkelő helyezéseket érnek el, két alkalommal pedig megkapták a legjobb holland zenekarnak járó díjat az MTV EMA Award gálán.
A debreceni Campus Fesztiválon tavaly 84 ezren buliztak. A Nagyerdei Stadion környezetében, több mint húsz hektáron elterülő rendezvényt nem véletlenül nevezték el a látogatók és a szervezők, az „ország egyik legkomfortosabb” fesztiváljának. Erdei sétáló utak, klimatizált ezer négyzetméteres buli-aréna, a 102 éves múltra visszatekintő Víztorony, és több mint 6000 négyzetméternyi fedett helyszín várja évről-évre a bulizni vágyókat összesen 25 programhelyszínen.
Idén is izgalmas aktualitások, és változatosság jellemzi majd a Campus programját, július 20-24 között.
"Komoly tömegeket ma már igazából csak a régi rockdinoszauruszok tudnak maguk mögé állítani, mint például a The Rolling Stones, az AC/DC vagy a Kiss - bár ezek már nem is annyira rock zenekarok, inkább már a popkultúra részét képző évtizedes sikertermékek. Mondhatnánk azt is, hogy ők a zeneipar kokakólái?"
És folytassuk Gene Simmons (KISS) egyik felvetésével, egy tavalyi nyilatkozatból: az öreget megkérdezték, hogy mi lesz, ha már nem bírnak színpadra állni (ami lássuk be jogos kérdés, hiszen közelebb vannak a 70-hez, mint a 60-hoz). "The Demon" szokásához híven kiakasztó és megosztó választ adott, miszerint a KISS már egy önmagában létező brand, és mindegy hogy kik vannak a maszk mögött. Gyakorlatilag bármikor átadhatják a stafétabotot a fiatalabb korosztálynak. Természetesen sokan kiakadtak ezen, de például Corey Taylor, a Slipknot frontembere teljesen egyet értett Simmonnsal: szerinte ők is hasonlóan cselekednek majd, ha úgy érzik, leáldozott az idejük.
És bármennyire is mellbevágó ez , a gyakorlatban az látszik, hogy egyre inkább ez valósul meg (még azoknál a rockzenekaroknál is, ahol nincsenek maszk mögé bújtatott alteregók). A korább ikonikus sztárok bármikor helyettesíthetőek, hiszen az általuk képviselt zenekarnév, logó olyannyira felfutott, hogy gyakorlatilag az adott néven bármi eladható a rajongóknak.A rajongók pedig fizetnek a bevállt márkanevekért, akármit is takarnak...
Elég, ha arra gondolunk, hogy a világ legnagyobb rockzenekara, az AC/DC 36 év (!!!) után gyakorlatilag egyik napról a másikra cserélte le énekesét egy másik tagra, bizonyos Axl Rose-ra. A zenei újságírók így kaptak egy napokig (hetekig?) rágható gumicsontot, a rajongók kis hányada visszaváltotta a jegyét, a nagyobb részük viszont elment a koncertre, és azt mondta, hogy "nem volt ez rossz, csak kicsit más". Mindez annak ellenére történik, hogy Axl Rose sem hangilag, sem habitusában nem illeszkedik ebbe a zenei világba (kb. olyan az egész mintha Kalapács Józsi énekelne a Tankcsapdában) az emberek mégis megeszik, mert ki van írva, hogy ez az AC/DC...
De ha már Axl Rose-nál tartunk: a csávó 1993-al bezárólag kisajátította magának a Guns N Roses brandet, majd az eredeti tagokat session zenészekkel helyettesítette, 15 éven keresztül "polírozgatta" a rocktörténelem legdrágább lemezét (ami végül nem lett jó), szinte napi szinten szivárogtak ki felvételek vállalhatatlan színvonalú fellépésekről (hamis gitár, hamis hang stb.) Ennek ellenére (a közelmúltban induló fél-reuniont leszámítva) mégis sikeres turnékat bonyolítottak világszerte, hiszen az emberek a Guns N Roses illúziójáért is hajlandóak voltak fizetni, és nem érdekelte őket, hogy egy nagy átverés, amit kapnak. A Guns N Roses név és logo, mint marketingtermék, felülírt minden más szempontot (erkölcsöt, hallást, stb.). Sokat elmond erről, hogy a kedvenc fals videómat le is törölték:
További példák: a '80as évek botrányzenekarából a '90es évek kultikus zenekarává, majd az ezredforduló környékén (konkrétan az 1999-es Californication lemezzel) "A" listás (tehát zenei kokakóla) kategóriába kerülő Red Hot Chilli Peppers koncertjére egy óra alatt fogytak el a jegyek, sőt, akkora igény mutatkozott a zenekarra, hogy pótnapot kellett szervezni. Ezek szerint rajtam kívül senkit nem zavar, hogy a valaha fütykösre húzott zoknival színpadra lépő polgárpukkasztók a 2006-os Stadium Arcadium dupla lapospop albummal egyértelműen átadták az irányítást a bevételorientált producereknek, és hogy a banda zeneiségét alapjaiban meghatározó gitáros John Fruiscante önszántából hagyta ott a slágergyárat. Az RHCP az elmúlt 10 évben unalmas albumokat (abból is keveset) ad ki, és egy B kategóriás gitárossal, meg egy kifakult hangú, korábbi önmaga paródiáját előadó fals énekessel áll színpadra, ennek viszont elég szépen megkéri az árát, amit az emberek persze ki is fizetnek. Egy viszonylag friss koncertfelvétel ennek alátámasztására:
Metallica: a 1991-es Black albummal került rá igazából a rockzene térképére. Bár a hardcore rajongók szerint már ez a lemez is egy populista árulás volt, azért valljuk be ,mégiscsak egy zenetörténeti mérföldkő. Az 1996 -os (vagyis idén 20 éves!!!) Load lemeznél mindenki felkapta a fejét, hogy mi történik, és lássuk be, az azóta eltel két évtizedben a zenekarnak igazából csak rossz, vagy legalábbis megosztó anyagai jelentek meg. Azóta a csapat egy önmagát újradefiniálni képtelen zenekarnak mutatja. Folyamatosan megy a fika az irányukba a sajtó és a rajongók részéről, az élőzenei teljesítményük romlásáról pedig még nem is szóltunk. Ennek ellenére mindegyik turnéjuk telt házzal megy, világszerte. A kérdésem csak az: miért? Mert 1991-ben kiadtak egy jó lemezt?
Vég nélkül lehetne sorolni a valaha nagy, mára megkopott zenekarokat, de a koncertlátogatási adatok azt mutatják: az embereknek fontosabb egy jól bevált név, mint a saját fülük, és sokkal inkább támogatják ezeket a lejárt szavatosságú rockdínókat, mint a friss, harapós, energikus újdonságokat. Lehet, hogy a rockzene haldoklásának okai maguk a nagy stadionrock zenekarok?
