Tegnap kezdetét vette a keleti végek legnagyobb házibulija kulturális eseménye, a Campus Fesztivál.
A tavalyi évben elért ugrásszerű nézőszám csúcsdöntés magával hozta azt az igényt, hogy a fesztivált kicsit kibővítsék, illetve infrastrukturálisan átszabják a szervezők.
Ez magával hozta azt, hogy a megszokott helyszínek némelyike máshol, máshogy van, ráadásul nulladik nap, tehát a Pepsi Nagyszinpad irányába a közlekedés nem is volt biztosítva. Az eddigi gyakorlat szerint és a "félgázos" 0. nap után biztos, hogy a fesztiválszervezők az idén is kreatív tereket álmodtak meg a látogatóknak, viszont a szükséges változtatások miatt picit több időt kell szánni a terepbejárásra. És még egy technikai újítás: a rendezvény készpénzmentessé vált.
A zenei felhozatal évről évre színesedik, az idén két nagyszínpad, 192 magyar és 7 külföldi előad, és a becslések szerint 85 000 látogató várható majd itt.
Persze a nagyágyúkat nem a fesztivál bemelegítő napján lövik el, de így is erős line-upot sikerült összehozni.
Az OTP Junior Nagyszínpad délután 4 kor kezdett, az első lemeze után feloszlott, majd újra összeállt, sikervárományos Fran Palermoval. A szemtelenül fiatal indie (?) banda egy kiforott produkciót hozott el a félárnyékban helyet foglaló közönségnek. Debrecenben nem játszottak még sokat (talán most először léptek fel a cívisvárosban, de ebben nem vagyok biztos). A csapat zeneileg komplex és kiforrott, mentalitásban pedig a Middlemist Redet követik, így a külföldi siker determinált az esetükben. A koncerten olyan érzésem van, mintha a '90es évek Liam Gallagher (Oasis) nevével fémjelzett rockandroll flegmaságot a woodstocki korszakba exportálnánk.
Az erős nyitókoncert közben a The Orange Sofa tagjaival is összefutottam, akik felhívták a figyelmemet, hogy nem sokkal a nyitó koncert után ők is hangversenyt adnak, így dehir.hu színpad felé vettem az irányt, és közben belefutottam a fesztiváltörténet legellenállhatatlanabb direkt marketinget folytató italmérésébe, ahol elfogyasztottam az első sörömet.
A rózsaszín narancssárga kanapés stadionrock koncert után egy kis látogatást tettünk a civil faluba (bizony-bizony, sok érdekesség van ám ott, tessék csak megnézni).
Az Superbutt-ból ÖRDÖGgé avanzsált koncert után egy éles váltással a keresztény rockot prezentáló Neonhal koncertjét néztük meg, am nyilván nem meglepetés senkinek, hiszen már jó előre megírtam, hogy ott leszek, ITT.
A csapatnak ez a harmadik élő koncertje volt, de máris változásokat eszközöltek a felállásban. A mostani buli egyfajta staféta átadás volt, hiszen a régi basszusgitáros és az új egyaránt színpadra állt ma. Az egyikük értelemszerűen leköszönt, másikuk pedig bemutatkozott a közönségnek ebben a minőségben. Sok szerencsét a csapatnak a továbbiakban!
A Neonhal koncertjének helyszíne mellett volt a Cseh Tamás Program sátra is, ahol néhány érdekes tesztet. Én például olyan kérdéssel i találkoztam ahol a magyar alternatív kultúra egyik nagyágyúja, Dadan volt a megoldás. (tudjátok, ő az a menedzser, akinek érdemei elismeréseképpen nevesített színpada lett Orfűn).
És ha már Dadan, akkor meg kell említenünk a Captain Morgan Arénában megrendezésre kerülő Supernem parádés buliját, amelyben sok régebbi, számomra kedves nótát leporoltak, és ezt nagyon köszönöm nekik. És persze köszönöm a velem bulizó Debreceni Hősök és Nemzet Ifjúsági Tanács tagoknak, hogy az emelkedett hangulat közepette elnézték nekem, hogy átlógtam a önmagát újrastruktúráló Frogshow koncertjére, néhány szám erejéig.
A 50% -ban megújult banda egy különleges bulival tért vissza, csak Three Days Grace feldolgozásokat toltak, azt viszont annyira összeszedetten, mintha 18 éve ebben a felállásban zenélnének.
A nap zárásaként egy kiváló Ganxsta Zolee és a Kartel hangversennyel szórakoztunk kulturáltan én, és a legkedvencebb sógorom.
Az első nap pedig már teljes gázzal robog tovább a Campus!
Ott találkozunk!