A közelmúltban emlékeztünk meg a Soundgarden és Pearl Jam tagok által írt Temple of the Dog albumról, melyet a szerzők a Mother Love Bone fiatalon elhunyt énekesének, Andy Wood emlékének ajánlottak.

De kis is az az Andy Wood és mi a zenekar, amit vezetett? Bár sokan nem ismerik a Mother Love Bone-t, mégis nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy a ’90-es évek Seattleből induló zenei mozgalma, a grunge nélkülük nem létezett volna, vagy legalábbis nem olyan lett volna amilyennek megismertük.

Tegyük hozzá, hogy az egykori zenésztársak és barátok- pl. Chris Cornell, Jeff Ament, vagy Stone Gossard, vagyis a Soundgarden és a Pearl Jam tagjai – a mai napig sokat tettek és tesznek azért, hogy egykori zenésztársuk emlékét és hagyatékát ápolják. Elég csak a már említett TOTD projektre gondolni, de az 1992-ben moziba kerülő, Seattle zenei fénykorát megörökítő Singles – magyarul Facérok- című mozi soundtrackjére is felkerült a zenekar monumentális balladája, a Chloe Dancer (sőt, a nóta a Pearl Jam koncertműsorának szerves részét képezi a mai napig).

Rendszeresek a banda számait felelevenítő koncertek is, legutóbb 2010-ben a kultikusnak számító Seattle Shapebox nevű helyen, Shawn Smith énekessel kiegészülve álltak a tagok színpadra, hogy néhány szám erejéig megidézzék a múltat.

Emlékezzünk meg hát mi is egy kicsit a zenekarról, amely 1998 és 1990 közt létezett, mindössze „másfél” lemezt jelentetett meg, mégis jelentős hatást gyakoroltak egy korszak zenéjére.

A ’80-as évek végén, a lokális szinten ismert és elismert, karizmatikus énekes és dalszerző Wood vezetésével két korábbi csapat – a Green River és a Malfunkshun – romjain zenekart alapító fiatalok tét nélkül, őszintén, a rockzene új útjait keresve kezdték áldásos tevékenységüket. A legfőbb mozgatórugó – indirekt módon – az akkora már önmaga paródiájaként, a kiadók kezébe került és üzletággá vált glam rock-kal való szembenállás volt. Egyfajta modernkori punkokként ezek a fiúk a saját zenéjüket játszották, és próbálták a rockandroll mundérjának becsületét megvédeni.

A Mother Love Bone Andy Wood vezetésével lerakta a grunge alapjait, bár az is igaz hogy ekkor a stílus még nem volt kézzelfogható és meghatározható, egyszerűen csak Seattle és környékén kialakult egy olyan zenei szubkultúra, amely alapvetően elütött az akkor uralkodó rock stílustól. A sors fintora, hogy az 1990-ben megjelent első nagylemez, az Apple felvételei után nem sokkal, még a megjelenés előtt az énekes drogtúladagolásban meghalt, így nem érhette meg saját sikereit sem – pedig a nagy áttörés lehetősége ott lógott a levegőben.

A teljes igazsághoz talán a debreceni Frogshow énekes Rábold Ákos megfogalmazása áll legközelebb: szerinte a grunge kialakulásában nem a Mother Love Bone zenéje, sokkal inkább a formálódó újkori irányzat egyik vezéregyéniségének tekintett Andy Wood halála miatt érzett fájdalom és gyász adta meg a végső lökést ahhoz, hogy kialakuljon a stílus, ami nagyon szerteágazó, és inkább ideológia mentén szerveződött a zenei sajátosságok helyett. Azt viszont tudjuk, hogy ez az irányzat végérvényesen letarolta és újraformálta a ’90-es évek rock színterét.

A MLB zenéjét figyelmesen hallgatva felfedezhetjük a Nirvana dühét és frusztráltságát, az Alice in Chains védjegyévé vált sámánéneket, és a Pearl Jam energikus melankóliáját – talán ez utóbbi a legkevésbé meglepő, hiszen a két egymást követő zenekar tagságában sok az átfedés – de mindent összevetve ez a muzsika a grunge gyökere, mindenképp érdekes vele megismerkedni. Egyszerűen jók a dalok, de ezen túlmenően kordokumentumnak sem utolsó ez a néhány fennmaradt szám.

A zenekar felvételei megtalálhatóak az interneten, a lemezboltok polcain azonban minden bizonnyal hiába keresnénk: aki tehát kedveli a punkos lendületű rockot, és a balladisztikus amerikai urbánus folklórt, és nem ciki a mai mainstreamből kitekintve megismerkedni a rocktörténelem egy elfeledett darabjával, azoknak nagyon melegen ajánlom ezt a zenekart.

R.I.P. Andy Wood (1966-1990)