Az Expendables (magyarul Feláldozhatók) brand egy egyszerű, de nagyszerű ötletre épült: lovagoljuk meg a mindent átszövő retro hangulatot és egyesítsük erőinket.

 A 2000-es évek elején Sylvester Stallone kissé megfeneklett karrierjének sikeres újraindítását (John Rambo, Rocky Balboa) követően be kellett látnia: a közönség az akciósztárt várja tőle, őt pedig a jóisten ilyen szerepek megformálására teremtette, így csak és kizárólag az lehet számára üdvözítő út, hogy azt csinálja, amihez ért.

Persze az egyszemélyes tesztoszteron hadseregek kora már lejárt, így kellett valami új ízt keverni a retro levesbe: az első Feláldozhatókkal úgy oldották meg ezt a csavart, hogy a rajongók több évtizedes álmát valósították meg: a ’80as évek két rivális akciósztárja, Sly és Schwarzenegger közös filmben szerepeltek.

Ezzel a húzással önmagában el lehetett volna adni a filmet, de a produkció felett bábáskodó stáb nem aprózott el semmit:  a két nagy mellé még berakták a lassan már elfeledett svéd karatebajnokot, Dolph Lundgrent, a B kategóriás filmek sztárját Jason Stathemet, a kínai pofongyáros Jet Li-t, a ketrecharcos Randy Couture-t , a plasztikbomba arcú Mickey Rourkeot és egy epizódszerep erejéig beugrott a régi haver John McClane… ööö bocsánat, Bruce Willis is. Ja és a gonosz ellenség szerepében ott volt Eric Roberts , aki szintén komoly respektel rendelkezik a ’80as évek háziasszonyainak és kung-fu növendékeinek körében…

A 2010-ben mozikba került első Feláldozhatók mozi bevallottan a ’30-as, ’40es korosztályt célozta meg azzal, hogy egy all-star retro akció mozi kerekedett belőle.

A kezdő csapatból azonban sok VHS korszakos sztár kimaradt, így a produkció szinte ordított a folytatás után.

 A 2012-es második részben csak részlegesen érvényesült a „nyertes csapaton ne változtass” elv. A rajongók számos nevet hiányoltak, úgy mint Chuck Norrist, Jean-Cloud Van Damme-ot, és a Steven Seagalt is sokan (például én) el tudták volna képzelni egy vendégszerepben. Az előbbi két úriember el is vállalta a szereplést a folytatásban, a  zenélő szamuráj azonban sajnálatos módon visszautasította a felkérést.

Ez a kis fiaskó azonban nem mentette meg a filmet a kasszasikertől: a második rész is fényes sikert aratott, azonban volt két szembeötlő különbség az első részhez képest: egyrészt ebben az epizódban sokkal kevésbé vették magukat komolyan a készítők, így az akció és a humor közti hangsúly kissé az utóbbi felé tolódott el. A másik próbálkozás az volt (itt még eléggé szőrmentén) hogy a fiatalabb generáció is megszólításra kerüljön: így került a Feláldozhatók csapatába a Thor kisöccseként és Miley Cirus pasijaként híressé vált fiatal színészpalánta, Liam Hemsworth, aki kétségtelenül megfelelő adottságokkal bír a tini lányok moziba vonzásához, de a forgatókönyvírók egy az első tíz percben kinyírták a karakterét, így mondhatjuk, hogy feláldozhatóvá vált a bevételmaximalizálás oltárán, mielőtt kiteljesedhetett volna….

Viszont mindenkit kárpótolhatott a már említett Chuck Norris epizódszerep, amely nem volt hosszú de az egész biztos, hogy aki látta annakemlékezetes maradt.

A harmadik részben azonban már igencsak kidomborodott a vérfrissítés iránt igény az öreg Stallone részéről. Így került a képbe a fiatalabb generációt képviselő Alkonyat-sztárocska Kellan Lutz, a korábbi Judo Olimpikon és jelenleg női MMA sztár Ronda Rousey, a mexikói származású boxreménység, Victor Ortiz és a mozi világa felé kacsintgató feltörekvő TV sztár, Glen Powell.

Persze ez még kevés lett volna az üdvösséghez, és még mindig maradt jó pár öreg veterán, akivel bővíteni lehetett a bandát: a Feláldozhatók 3 az alapemberek és az újoncok mellett olyan nevekkel egészült ki, mint Wesney Snipes, Antonio Banderas, Harrison Ford, és végül, de nem utolsó sorban Mel Gibson.

Ennek a sztárparádénak a felvonultatásával akkor is tömegek áramlottak volna a mozikba, ha az öreg Sly színvonalon aluli filmet csinált volna-de nem: a mozi épp azt a színvonalat hozza, amit kell neki, se többet, se kevesebbet.

Egy jópofa régi vágású akciófilm, amiben a régiek és az újak szívják egymás vérét, de persze akkora kakiba kerülnek a végén, hogy muszáj egyesült erővel kimászniuk belőle, és így egy csapattá kovácsolódnak –mindeközben persze nem kevés muníció és jó néhány pofon eldurrogtatásával legyőzik a világ legveszélyesebb fegyverkereskedőjét és az öt támogató fiktív közép-ázsiai ország komplett hadseregét is.

A hangvétel az első részhez hasonlóan kissé komolyabb, de azért a megfelelő helyeken ott vannak a humor-aknák is.

Az öreg Arnold kiégett zsoldosként a visszavonulásról dörmög az orra alatt, Wesney Snipes pedig adócsalásért ül börtönben a film elején: az ilyen és ehhez hasonló önreflexiós poénok már-már Feláldozhatók védjegynek minősülnek, az ember fia pedig kellőképpen jókat derül ezeken egy lövöldözés és két robbanás között.

A filmnek 2014 augusztusában volt a hivatalos premierje az Államokban. Az eseményt (és valószínűleg a film bevételi várakozásait) negatívan befolyásolt az, hogy pár héttel előtte kiszivárgott a netre a teljes darab, de azért én reménykedem benne, hogy annyira nem csappan meg a bevétel, hogy ne érje meg negyedik részt csinálni.Az emberi agynak szüksége van a hasonló rágógumi-világmegmentésekre, és az igazi férfiakra, no meg Ronda Rousey vörös szőnyegen való tündöklésére a jövőben is: