A munkahelyem révén sikerült ellátogatnom Erdélyország Fővárosába néhány napra. Az "Always on the Road" életfilozófia jegyében újabb kilómétereket hagytam magam mögött. Új helyek, új emberek, új inspirációk: ez mindig fontos az ember épülése szempontjából.

Kolozsvárt történelmi kontextusban nézve egy igencsak eseménydús és nem hétköznapi városfejlődési szakaszokat árt be. Így egy kulturálisan páratlanul sokszínű, befogadó, vagy trendi kifejezéssel élve multikulti hely tárul elénk.(pár szám alátámasztásként: 470.000 lakos, 100.000 fős egyetem, 5 vallási felekezet és 4 náció él a városban együtt napjainkban).

Ha ehhez hozzávesszük, hogy az idén Kolozsvár birtokolja az "Európa Ifjúsági Fővárosa" megtisztelő díjat, és ráadásként épp az ott jártunkkor szervezték meg kedves vendéglátóink, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség a 6. Kolozsvári Magyar Napokat, akkor talán elég ha annyit írok: jelen pillanatban Kolozsvár egy egybefüggő romkocsma, és minden adottsága megvan ahhoz, hogy ezt a szerepet tökéletesen betöltse. A koncert napján már harmadik napja szívtuk magunkba a város nyújtotta információkat és behatásokat rohamtempóban haladva, a vacsora után eleredt az eső is eleredt, így semmi nem mutatott abba az irányba, hogy este koncertezés lesz. A szálloda viszont közel volt a főtérhez, így a Nightlosers nevű csapat első számait meghallva azonnal felfüggesztettem sziesztámat és szakadó esőben rohantam a koncerthelyszínre.

A csapat blues klasszikusokat vegyít balkáni és magyar népzenei elemekkel. Ez önmagában nem egy nagy szám, mindenki megvonhatná vállt, hogy ez egy világzenei produkció.

És ez így is van, a Nightlosers viszont elementáris erővel prezentál, eredetiek, ötletesek, magukkal ragadóak, és irtózatosan profik. A zenekarban nincsenek klasszikus szerepek: egy Nightlosers koncerten simán megtörténhet, hogy a gitárosnak hitt személy hirtelen hegedűt vesz a kezébe, vagy a másik gitáros népi ritmushangszerre cseréli a hathúrost, de olyan is lehet, hogy a dobos a koncert közepén egy ortodox pópákat megszégyenítő ógörög klerikális éneket celebrál.

A tagok kissé élemedett kora ellenére is a zene szeretete látszik rajtuk elsőre,

Így esett meg, hogy Kolozsvár főterén, a szakadó esőben állva életem egyik meghatározó koncertjét tekintettem meg, pedig csak ebben az évben két bakancslistás koncertre (Lynyrd Skynyrd és Black Stone Cherry) sikerült eljutnom, ami azért nem kis szó. (a zenekar oldalán található fotó sokat elárul: egy rakás esernyős/kapucnis ember áll a színpad előtt.Nem csak én gondoltam azt, hogy "ha esik, ha fúj, ezt akkor is végighallgatom).

A Nightlosers koncertje eleven zenei szimbóluma volt Kolzsvár sajátosságainak, és nagyon klappolt az ott zajló eseményekkel. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy az est főfellépőjének szánt anyaországi sztárfellépő, a Magna Cum Laude egyáltalán fel mer e jönni a színpadra ezek után. (fel mertek)