Lezajlott az idei Campus Fesztivál.
Objektivitásokkal fűszerezett szubjektív élménybeszámoló, címszavakban (vagy inkább cím-mondatokban).
Kreatív berendezett terek. Ez a Campus belvárosba költöztetése óta erőssége a fesztiválnak, de az olyan közösségi terek beépítése, mint a Nagyerdei Stadion vagy a Víztorony, zseniálisak.
Az évről évre csúcsokat döntögető nézőcsúcs ellenére még mindig családbarát a hangulat (mondjuk az idén már a 0. napon olyan tömeg volt, hogy jövőre javasolnám a fesztiválterület kibővítését).
Egyre színvonalasabb külföldi fellépők (Caro Emerald mindent vitt, de az Enter Shikari sem volt kutya, az olyan "apróságokról" nem is beszélve mint a Wilkinson vagy a Modstep).
A hazai zenei élvonal stílusfüggetlen felvonultatása: itt sosem volt túltematizálva vagy specializálva a felhozatal: a Campus erőssége épp a sokszínűségben rejlik, itt mindenki megtalálja a kedvére való szórakozási formákat.
Volt itt HS7 és Subscribe búcsúkoncert.
Volt "csilláron is lógnak" buli a Wellhello és a Halott Pénz koncertjén a Telecom Hallban (jövőre azt hiszem, mindkét produkció megérdemelné a Nagyszínpadot.
A legenergikusabb koncertet szerintem a Cloud 9+ adta. De persze kiváló bulikat nyomtak a Supernemék, a Fish!, a Konyha, és még megannyi hazai kiválóság is.
Azért pedig évről évre köszönet jár a szervezőknek, hogy a helyi muzikális erőforrásokat maximálisan kihasználva gyakorlatilag az összes helyi zenekar, DJ, vagy egyéb zenei "szolgáltató" fellépési lehetőséget kap a fesztiválon.
De ezen túl is volt egy érdekes és programokkal zsúfolt civil falu, és minden igényt kielégítő gasztro érdekességet felvonultató szolgáltató (az egyszerű zsíros deszkától az IKON magas színvonalú street foddjáig terjedő skálán mindenki megtalálhatta az ízlésének és pénztárcájának legmegfelelőbb fesztivál kaját ) és akkor még nem is beszéltünk a borudvar sokszínű bor-koktél-és pálinka kínálatáról.
Én a magam részéről dolgoztam, de közben remekül szórakoztam, és közben a zenei és gasztro élmények mellett is számos emlékezetes dolog történt:
- a Debreceni Hősök első (de semmiképp sem utolsó) fesztiválmegjelenése, amely a visszajelzések alapján számos embernek okozott örömet.
- a fesztivál utolsó napján Tankcsapda koncerten összefuthattam a kínai uszonyosúszó világbajnokságról háromszoros győzelemmel visszatérő Senánszky Petrával. Ott is és itt is gratulálok neki!
- kisfiam élete első falmászása alkalmából megmászta a tizensok méteres falat a Víztoronyban, amire roppant büszke vagyok!
- focimeccs egy fesztivál közepén? én nem vagyok egy nagy futball szurkoló, de azt kénytelen vagyok elismerni, hogy ilyen egyedi programot egyetlen hazai rendezvény sem tud produkálni!
- számos ezer éve nem látott ismerőssel lehetett összefutni és kicsit dumálgatni vele (bevallom nekem ez az egyik fő motivációm a fesztiválozásban).
Az átlag 40 fokos hőmérséklet, a fesztivál végére lehajtott, de mégis kitartó és lelkesen dolgozó fesztivál staff, a fellépő zenekarok egy emberként dolgoztak azért, hogy az országos viszonylatban is egyre rangosabbnak számító Campus Fesztivál több tízezer embernek okozzon boldog perceket, színvonalas kikapcsolódást és felejthetetlen élményeket.
Köszi Campus, nagy pacsi, jövőre ugyanitt!
