A Candlebox egy olyan grunge zenekar, amelyik egyrészt nem is igazán sorolható be ebbe a műfajba, másrészt az amerikai kontinensen kívül nem igazán sikerült megvetniük a lábukat sehol: így valószínűsítem, hogy az amerikai alter rock veteránjait az olvasók közül sem ismerik sokan…

A csapat 1990-ben alakult, ráadásul Seattle-ben, így értelemszerűen együtt tűntek fel a világ zenei porondján a Nirvanával, a Pearl Jammel és az Alice In Chains-szel – vagyis a grunge mozgalom képviselőivel együtt, így meg is kapták a maguk címkéjét ezzel kapcsolatban….

A Candlebox  igazából csak a tér-és időbeli elhelezkedése miatt kaphatta meg ezt a  jelzőt: bár elég koszos és underground muzsikát prezentáltak ők is, azért zenéjüket mégis inkább jellemezte egyfajta direkt hard rock/rock and roll megközelítés, a külcsín terén pedig – főleg az első lemezüket követően – hol a glam rock feminitása, hol a britpop hanyag eleganciája köszönt vissza.

Zenei skatulyák ide vagy oda, a csapatnak szerencséje volt: fogós dalokat írtak és jókor voltak jó helyen – hiszen az 1991-es Nirvana lemez, a Nevermind átütő sikere után a kiadók folyamatosan újabb és újabb seattlei zenekarokra vadásztak.

A Candlebox végül 1993-ban szerződött le a Madonna (!) nevével fémjelzett Maverick Recordshoz – olyan nevekkel kerültek így egy istállóba, mint Alanis Morissette, a Deftones, vagy épp a Prodigy. Az első – névtelen – lemezükkel be is robbantak a sztárok közé.

Igazából a zenekar ekkor került ki az undergroundból, és rögtön végig is turnézták az USA egész területét: melegítettek az Aerosmith előtt, turnéztak a Metallicával és a Radioheaddel, felléptek az 1994-es Woodstock fesztiválon, és persze megjárták az amerikai mainstream fellegvárát, David Letterman TV stúdióját is.

A sikerek ellenére már a második lemez felvételei közben komoly nézeteltérések alakultak ki a csapat két alapító tagja, az énekes Kevin Martin és a dobos Scott Mercado közt. A feszült légkörben nehezen készültek el a Lucy címre keresztelt lemez felvételei, és a zenekar Working Class Hero című feldolgozása is, ami egy John Lennon tribute válogatáson jelent meg szinte a nagylemezzel egy időben.

A Lucy lemezbemutató turnéján már az egykori Pearl Jam ütős, Dave Krusen püfölte a bőröket, de ez a turné már sem hosszában, sem sikerességében nem közelítette meg a debütálást követő diadalmenetet.

 A zenekar egy időre vissza is vonult, hogy rendezze sorait. Legközelebb 1998-ban hallattak magukról, mikor is megjelentették a Happy Pills nevű nagylemezt, és egy dalt szállítottak az év egyik sikerfilmjéhez, az Adam Sandler nevével fémjelzett Vizesnyolcashoz is.

A visszatérés biztatónak tűnt, de hamarosan kiderült, hogy valószínűleg a problémákat nem sikerült megoldani: először újra dobos poszton történt váltás – Krusen helyére az Ugly Kid Joe-ból  ismert Shannon Larkin érkezett -, majd alig egy éven belül az össze tag elhagyta Kevin Martin énekest. Ő egy rövid ideig töltelékemberekkel működtette a zenekart, de aztán 2000-ben ő is jobbnak látta belátni: a csapat feloszlott.

Persze a szerelemben és a rockandrollban soha nem lehet azt mondani, hogy soha: 2006-ban egy Best Of kiadvány ötletének kapcsán kezdtek újra kontaktálni egymással az eredeti Candlebox felállás tagjai – és el is ásták a csatabárdot -, és 2008-ban máris a boltokban volt a friss nagylemez, az Into The Sun. Még ugyanebben az évben rögzítették az otthonukban, Seattle-ben adott koncertjüket, és DVD-n ki is adták azt – ezzel pedig azt is bizonyították, hogy koncertfronton is csúcsformában vannak. Az említett buli egyébként teljes egészében megtekinthető itt:

Az azóta elteld időben a csapat folyamatosan koncertezik – igazi amerikai rockzenekarhoz híven 2010-ben ellátogattak az Irakban állomásozó katonákhoz is -, legutóbb pedig 2012-ben jelentettek meg egy hangzóanyagot Love Stories and Other Musings címmel.

Grunge Alive!