Tavaly novemberben a debrecenplus.hu oldalán jelent meg ez az Ozone Mama- interjú, de kis szerkesztéssel aktualizálhatónak láttam az anyagot. Főleg azért, mert 2015. 03.13.-án a csapat fennállása óta először (de persze nem utoljára) a debreceni Dharma Klubba látogat, a The Trousers társaságában. A helyi erőket a SnakeDance képviseli majd. Erről bővebben ITT.
És akkor az interjú:
Fél éven belül két tagcsere - ez egy olyan változás egy zenekarban, ami egy komplett lemezmegjelentetéssel is felér. Gábor Andrist, és Székely Marcit az Ozone Mama tagjait kérdeztük meg ennek kapcsán, hogy mi újság a zenekar háza táján.
Ez év májusában Szamosközi Zolit egy régi-új tag, Dobos Gergely váltotta basszusgitáros poszton. Erre a cserére miért volt szükség, és hogyan sikerült a vérátömlesztés?
Marci: Zolival teljes mértékben meg voltunk elégedve, és nagyon hálásak vagyunk neki, hogy 1 éven keresztül tolta velünk a szekeret. Gergő anno egy olyan időszakban (2009-2011) volt a banda tagja, amikor végre volt egy működőképes formációnk, végre újra színpadra állhattunk és el tudtunk kezdeni új dalokon dolgozni. Zeneileg és emberileg is nagyon sokat adott a zenekarnak. Sajnos az anyagi körülményei miatt akkor úgy döntött, hogy Angliába költözik és ott fog dolgozni. De az utolsó itthon töltött hetekben megtalálta és „kinevelte” nekünk Józsit, és így fennakadás nélkül tudtuk tovább folytatni. Mikor idén tavasszal megkeresett minket, hogy szeretne hazajönni és visszaállna a bandába, akkor pár nap gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy vele szeretnénk folytatni. Korábban is hajtóereje volt a zenekarnak, és éreztük, hogy mostantól még komolyabban veszi az előttünk álló feladatokat. Nehéz szívvel, de elköszöntünk Zolitól, és Gergővel megerősödve folytatjuk az utat.
Andris: Barátságban váltunk el Zolival, és kívánjuk neki, hogy saját zenekarával sikeres legyen!
Egyébként a fiatalember állatkerti nevelőszülőként is kiválóan megállja a helyét.
Talán még ki sem heverte senki ezt a hírt, mikor a közelmúltban bejelentettétek: Tiszai Vivien (aki az ország legszexisebb dobosa - a szerk.) is elhagyja a fedélzetet. Ez a kiválás hogyan történt?
Marci: Vivit még Gergő hozta a bandába, és tulajdonképpen mi voltunk az első számottevő zenekara, velünk - és remélhetőleg nekünk köszönhetően is - tanult meg egy csomó mindent zenélésről, dobolásról, egy bandában való együttélésről. Egy zenekarban létezni, az olyan, mintha lenne egy második családod vagy/és párkapcsolatod. A közös bulik, koncertek és csodás élmények mellett rengeteg feszültséggel, súrlódással is jár, és önkéntelenül is hatással vagyunk egymásra – pozitív és negatív értelemben egyaránt. Vivivel az elmúlt hónapokban már kezdtünk egymás agyára menni, és mindannyian éreztük, hogy ez csak egyre több negatívumot, rossz szájízt szülne. Megbeszéltük a dolgokat, és közösen úgy döntöttünk, hogy fontosabbnak tartjuk egymást annál, hogy teljesen elmérgesedjen a helyzet, inkább jó barátságban elengedjük egymás kezét.
Andris: Nagyon hálásak vagyunk neki az együtt töltött 5 évért és biztosak vagyunk benne, hogy a formáció, ahol dobol, csak jól jár vele. Ahogy mondtad: Vivi egyedülálló személyiség.
Vivi utódlásáról elég gyorsan gondoskodtatok, az új ütősötök Gulyás Máté lett. Róla mit érdemes tudni?
Marci: Amint tisztáztuk Vivivel a helyzetet, rögtön eszeveszett dobos-keresésbe kezdtünk. Jó pár ismerőst körbekérdeztünk, és a leginkább ígéretes jelölt Máté volt. Pár közös próba és együttlógás után úgy éreztük, hogy szerencsénkre nem is kell tovább keresnünk. Máté az első perctől kezdve igazi friss lendülettel, szorgalommal és zenei alázattal állt hozzá a közös munkának, annak ellenére, hogy még csak 21 éves. A Kőbányai Zenei Stúdióban tanul és élete a dobolás. Megfordult pár formációban – főleg otthonában, Szolnokon – de per pillanat nem volt más működő zenekara, így minden erejével az Ozone Mama-ra tud koncentrálni. Zenei gyökereit tekintve elsősorban metal vonalon mozgott korábban, de mindig is nyitott volt mindenféle igényes zenére, és ez a nyitottsága, tanulékonysága tökéletesen passzol az általunk megálmodott képbe.
Andris: Máté nagyon érzi azt az „ősdobolást”, amire a zenekarnak szüksége van. Számára is nagy lehetőség, hogy egy folyamatosan koncertező zenekarban tárhassa ki szárnyait. Biztos vagyok benne, hogy a rajongók sem fognak benne csalódni.
Hogyan muzsikál ez az új felállás?
Marci: Hangosan!
Andris: Igen, ezt láthatta / hallhatta mindenki szeptember 11-én az A38 tetőn, ugyanis ott debütált velünk Máté a The Trousers-zel közös bulinkon. Mindenki azt mondta, hogy nagyon egyben van így a zenekar és nem okoztunk csalódást senkinek.
Marci: Úgy érzem, hogy ezekkel a „vérátömlesztésekkel” elértük azt az érettségi szintet, amire szükségünk van a továbblépéshez. Igaz, hogy még az összeszokás fázisában vagyunk, de már most olyan ütősen szólalunk meg, hogy bármilyen színpadon megálljuk a helyünket – akár a Wembley-ben is!;) A legutóbbi A38-as koncert után is több ismerősünk jött oda, hogy őszintén gratuláljon az új felálláshoz.
Evezzünk kicsit más vizekre: bár folyamatos változásban vagytok, azért az látszik, hogy nem álltok le: mennek a koncertek… Tapasztalatok, élmények ezzel kapcsolatban?
Andris: Nagyon örülünk, minden szuper, hiszen rendületlenül folytatjuk a közös küldetésünket: minél több emberhez eljuttatni a zenénket és annak pozitív üzenetét. A nyári koncertek fantasztikus hangulatban teltek, ősszel pedig fokozottan folytatjuk a zenélést és a koncertezést is.
Marci: A nyár egy része sajnos kényszerűségből kimaradt. Júliusban kiszakadt a porckorongsérvem, így műteni kellett. Emiatt bő két hónapig szüneteltetni kellett a koncertezést. Az utolsó nyári koncertünk a VOLT Fesztiválos akusztikus fellépés volt, ami nagyon jól sikerült. Igaz, hogy csak fogat összeszorítva tudtam végigcsinálni, de ez is csak azért sikerülhetett, mert a zenekar összetartott és mindent megtett értem. De már felépülőben vagyok, hamarosan elérem a 100%-os állapotomat, és újra felpörgetjük az Ozone Mama rock’n’roll cirkuszt! (azóta szerencsére Marci felépült, személyesen is meggyőződtem róla mikor tavaly az A38as hajón felvezették az ausztrál Airbourne koncertjét. )
A közelmúltban egy kaliforniai lap is felfedezett benneteket magának. Erről mesélnétek?
Andris: Egy külföldi rajongónk továbbította a Youtube videónkat egy kaliforniai internetes rock-lap szerkesztőjéhez, akit „azonnal megvettünk”. Remek cikket írt rólunk, és ennek köszönhetően a rajongóink száma is nőtt. Mindig örömmel tölt el minket, mikor ismeretlenül is így írnak a zenekarról, ráadásul a világ másik felén.
Talán unalmas kérdés, de minden olyan produkciót, aki nem csak bel-, hanem külföldön is szokott kanyarokat tenni, meg szoktam kérdezni, hogy összehasonlításban milyen a külföldi élőzenei helyzet a hazaihoz képest?
Andris: Itthon kissé vissza van szorítva a rockzene. Külföldön nagyobb az igény, bár ez is helyfüggő. Ami megdöbbentő, hogy külföldön gyakran a legutolsó rock-klub is annyira jól felszerelt, mint itthon a legnívósabb.
Marci: Emellett a szervezők, technikusok, és főleg a közönség hozzáállásában érezhető, hogy sokkal nyitottabbak, mernek új zenekarokat megismerni, lelkesedni, sőt, rajongani irántuk.
Tavaly jelent meg egy 5 számos anyagotok, a Freedom, amely pozitív fogadtatásban részesült mind a szakma, mind a közönség részéről. Van tervben mostanság új anyag felvétele/megjelentetése?
Marci: Most, hogy új erőre kaptunk - a koncertezés mellett - belekezdünk a felgyülemlett ötletek kimunkálásába is. Hogy ez mennyi ideig fog tartani, azt egyelőre nehéz megsaccolni, de már van a tarsolyunkban pár ígéretes dalkezdemény. Úgy érezzük, hogy az előző két lemezzel magasra tettük a lécet, és mindenképpen tartani fogjuk ezt a színvonalat.
Andris: Amennyiben a rengeteg elfoglaltság engedi, még idén előrukkolunk új anyaggal. Picit kísérletezőbbek lesznek az új dalok, de a hangzás nem változik, a megszokott feelinges-sulykolós Ozone Mama lesz, ezt megígérhetjük.
Kiss UtolsóCsillagharcos Ákos
