Sportolói pályafutásom közben mindenféle edzésre eljutottam, számtalan módszert, edzőt, trénert volt sikerem megismerni.

A kettlebellbe már belekóstoltam magánemberként, de Katschthaler Gabi, Senior SFG Intsruktor-ral készített interjúm ebben a témában messze túlmutatott egy sima beszélgetésen: egy edzésmódszer nagyon alapos megismerése mellett röpke 50 perc alatt a saját testem működéséről, kondíciójáról is olyan dolgokat tudtam meg, amit álmomban sem gondoltam volna. Azt hiszem ez részemről egy sorsfordító találkozás volt, mondhatjuk, hogy „disz iz tö bigining of dö bjutifull frendsip”.

Akkor kezdjük egy nulladik kérdéssel: mi az az SFG, és mit jelent pontosan a senior instruktor titulus?

Ez azt jelenti, hogy a régebben RKC, egy éve pedig StrongFirst nevet viselő szervezet kiemelt oktatója, vezetőségének a tagja vagyok. Leginkább kettlebell instruktori képzéseiről ismert ez a szervezet.

De még mielőtt ebbe belemennénk, oszlassunk el egy nagyon elterjedt tévhitet magával a kettlebell-lel kapcsolatban. Sokan azt hiszik, hogy létezik „A” kettlebell edzés, mint olyan, de ez nem így van. Akettlebell önmagában csak egy vasdarab, egy eszköz, amivel sok mindent lehet csinálni, mint ahogy a kétkezes súlyzót is használják a súlyemelésben, erőemelésben és a testépítésben is, vagy van sokféle labdajáték, de nincs egy, egységes „labda-sport”. A kettlebellt eleinte cirkuszi erőművészek használták, később két további fő ág fejlődött ki ebből. Az egyik a Girevoj-Sport (a kettlebell orosz neve girja), ami egy versenysportág. Itt megadott idő alatt megadott súllyal kell bizonyos gyakorlatokat elvégezni, és minél nagyobb ismétlésszámot elérni. A másik ág elment a katonai, rendvédelmi kiképzések és a különböző sportok kiegészítését célzó erőfejlesztés irányába, mi ez utóbbit képviseljük. (Itt említeném meg az újabban terjedő, kicsi súlyokkal, az oktatóval együtt, zenére végzett, aerobic/fitnesz-jellegű állítólagos kettlebell-edzéseket: ez gyakorlatilag az átverés-kategória, semmi köze a valós GS vagy SF edzésekhez. A fociból sem lesz pingpong, csak mert lecseréljük a labdát.)

Beszéljünk még egy kicsit a kettlebell gyökereiről: ahogy én tudom, ez egy nagyon régi, Oroszországból indult dolog…

Igen, a kettlebell eredetileg egy terménymérő súly volt, a mértékegysége a „pud”, ami 16 kg. Volt fél és negyed pud is, de igazából a 16, 24, 32, 40 és 48 kg-os súlyok voltak elterjedtek - a kisebb, köztes súlyok a modern kor szülöttei. Azt ugyebár tudjuk, hogy ahol van néhány nehéz tárgy, és összeverődik pár férfiember, mint például egy vásárban, ott természetesen azonnal elindul valamiféle versengés… Az orosz férfiaknál, mint akkoriban általában, nem a fekvenyomás volt a mérce, hanem az, hogy ki mekkora súlyt tud állva a feje fölé vinni. Innen indult a dolog. Azok az emberek, akik ezekkel a terménymérő súlyokkal gyakoroltak, versengtek, rövid idő alatt látványos módon megerősödtek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a kettlebell súlyzónak elég speciális a felépítése, a fogása, más erőfejlesztő eszközökhöz képest másak az erőkarok, így más technikákat igényel. Ez feltűnt az akkori cári hadsereg vezetőinek is, így került be ez a testfejlesztő módszer az orosz hadsereg, később pedig a szovjet néphadsereg kiképző programjába is. Amerikába és a nyugati edzőtermek világába Pavel, a StrongFirst alapítója és vezetője által jutott el, aki korábban kiképzőtiszt volt a szovjet néphadsereg különleges egységénél, a Specnaznál. A rendszerváltás után az Egyesült Államokba emigrált, és eleinte nyújtással, illetve ízületi mobilitással kapcsolatban tartott szemináriumokat és írt könyveket. (A szovjet néphadsereg hivatalos közelharci metódusa a kemény stílusú Okinawa-karatéra alapult, ami például azt is megkövetelte a katonáktól – és oktatóiktól – hogy néhány hónapon belül eljussanak a spárgáig.) Később oktatni kezdte a hagyományos kétkezes súlyzós, ill. saját súlyos erőfejlesztés orosz hagyományokra épülő módszereit is. Az akkori könyvkiadója vetette fel az ötletet, hogy a kettlebellről is írhatna legalább egy cikket... Ez az 1998 decemberében a Milo magazinban megjelent, „Vodka, Pickle Juice, Kettlebell Lifting and Other Russian Pastimes” (kb.: Vodka, uborkalé, kettlebell és más orosz mulatságok) című cikk indította el aztán a modern funkcionális edzés forradalmát.

Nézzük egy kicsit a hazai helyzetet: öt évvel ezelőtt még szinte nem is lehetett kettlebellről hallani, aztán robbanásszerűen terjedt el. Nagyon sokat lehet látni küzdősportot űzők körében, de ha belegondolok, nincs is olyan konditerem sem, ahol ne lenne kettlebell edzés és kettlebell instruktor... Hogyan terjedt el ilyen rövid idő alatt ennyire széles körben?

5 éve épp lezajlott itthon az első instruktori képzés, ekkor kb. 50-en voltunk instruktorok. Ez az ország lélekszámára vetítve valóban nem volt túl sok, viszont nagyon sok krav maga oktató volt ezek között. Lakatos Péter, aki aStrongFirst Master Instruktora és a magyarországi szervezet vezetője, egyben a Krav Maga Global hazai vezetője is. Azt a bizonyos első, 2008. májusi instruktori képzést még kifejezetten krav maga oktatóknak szervezte. Azzal, hogy ők pedig továbbadták ezt a tanulóiknak országszerte, rövid idő alatt elég nagy szórást sikerült elérni. Innen meg már nem volt nehéz nyerni: ha egy rendszer megbízhatóan tud látványos eredményeket felmutatni, akkor idővel törvényszerűen népszerűvé válik…

Az interjú elején és most is említetted a StrongFirst-öt. Azt hiszem ideje kitérni arra, hogy mi is ez pontosan...

A StrongFirst egy nemzetközi instruktorképzéssel foglalkozó szervezet, amelynek Pavel az alapítója és vezetője. Ha úgy tetszik, ő az igazgató a mi iskolánkban - mert amit mi csinálunk, az az Erő Iskolája. Ebben az iskolában van még három vezetői szint: a Master, a Senior - ez vagyok én -, és a Team Leader. Ez egy viszonylag szűk kör, az egész világon talán 50 ember tartozik bele. Pavel személyesen választja ki őket közvetlen munkatársaivá, részt vesznek a rendszer további fejlesztésében és világszinten koordinálják az oktatást, vezetik az instruktori képzéseket. (Európában jelenleg hatan vagyunk, ebből ketten Magyarországon, Lakatos Péter és én.)

A kettlebell az egyik eszközünk, de ez csak egy eszköz, a használata pedig nem öncélú. Mint mondtam, a StrongFirst az Erő Iskolája - mi tehát azzal foglalkozunk, hogy hogyan lehet valakiből gyorsan és hatékonyan erős embert faragni. Az erő ugyanis egy olyan alapképesség, ami minden más fizikai képesség fejlesztésének feltétele. Ha valaki erős, akkor minden könnyebb. Gyorsabban tud fogyni, izomtömeget építeni, robbanékonyságot fejleszteni, gyorsaságot, állóképességet növelni, vagy bármit elérni, amit csak a fejébe vesz. Ezért mindaddig, amíg valaki nem szerez egy általános alap-erőszintet, nem indokolt sportág-specifikus készségekre koncentrálni. Ha egy sportolóval dolgozunk, akkor járunk el helyesen, ha az ereje növelésére koncentrálunk, mert azt tudja a leghatékonyabban kamatoztatni a saját sportjában. Az állóképesség minden sportágban más, speciális, így azt a saját sportja edzésein tudja a legjobban fejleszteni. Ha valaki jól tud úszni, az nem biztos, hogy jól tud futni is, és 1.000 swingtől sem lesz valaki feltétlenül jobb harcos – csak fáradtabb.:D Az erő ellenben univerzális, mondhatni Joker:D: aki erős, az mindig, minden helyzetben erős. Sokat dolgozunk brazil jiu-jitsusokkal, és az ő vezető edzőjük, Sztraka Mihály szokta mondogatni: „Azért még soha nem vertek meg senkit, mert túl erős volt”.:)

A kettlebellről ismernek bennünket a legtöbben, de fontos megérteni, hogy nem a kettlebell a lényeg, hanem a mögötte lévő erőfejlesztési rendszer és tudás. Egy univerzális edzésfilozófia és módszertan, amit különböző eszközökkel ültetünk át a gyakorlatba. A kettlebell csak egy ezek közül: az első, amivel a tanítványaink találkoznak, mert a kezdők számára ez a legalkalmasabb. De a cél az erőfejlesztés fortélyainak megtanulása, nem pusztán az, hogy ügyesen tudjuk „lóbálni”.:D Igen, az erő megtanulható dolog, akárcsak az angol nyelv vagy a zongorázás. De ismerni kell hozzá az emberi test működését, meg kell tanulni az egyes technikákat (ezek olykor azonnali 20-30%-os erőnövekedést hoznak), és sokáig, türelmesen kell gyakorolni, ha igazán a mestere akarsz lenni. Az, hogy valaki ismeri a sakkfigurákat, még nem jelenti, hogy tud is sakkozni. Ezért óriási különbségek lehetnek - és mint magad is tapasztaltad, vannak is -, kettlebell és „kettlebell” között. Számít, hogy kihez jársz.

De visszatérve a StrongFirst rendszerére: kezdetben van tehát akettlebell, de ha valakinek igazán nagy abszolút erőre és esetleg nagyobb izomtömegre is szüksége van, pl. egy amerikai focistának, akkor idővel sorra kerül a kétkezes súlyzó is. Nehéz súlyokra van szükség, kettlebellekből 200 kg-nyit összefogni elég nehézkes lenne.:) Egy küzdősportolónál viszont, aki a súlyhatáránál nem akar feljebb kerülni, de szeretné megnövelni a relatív (súlyához viszonyított) erejét, a kettlebellt saját testsúlyos gyakorlatokkal egészítjük ki. Itt se százszámra végzett dobozra ugrásra gondoljunk, sokkal inkább egykezes fekvőtámaszra, egylábas guggolásra, egykezes húzódzkodásra… Nem kimeríteni akarjuk, hanem fejleszteni.:)

Tehát három modalitásunk van: a kettlebell, a kétkezes súlyzó és a saját testsúlyos gyakorlatok, de mindig a célokból indulunk ki (persze a jelen állapot figyelembe vételével), és mindenkinek megkeressük azt a kombinációt, amivel a leggyorsabban, leghatékonyabban tudja elérni azokat.

Milyen volt a „hőskorszakban” a kettlebell fogadtatása?

Érdekes időszak volt, néha jókat szórakoztam. Volt olyan, hogy bejelentkeztek húszan egy induló csoportba, és a második órán már csak hatan voltak. Aki egy tipikus, hagyományos csoportos, aerobic- vagy spinning-jellegű órára számított, az csalódott. Ez ugyanis nem arról szól, hogy mennyire tudjuk lehajtani magunkat, hanem alapokat kell tanulni, mozgásmintákat javítani, elmélet van, légzőgyakorlatok, stb, stb. Iskola, ugye.:) Sokan nem voltak ehhez elég türelmesek. De persze olyan is volt, hogy 10-en kezdték a tanfolyamot és 15-en fejezték be, mert közben kedvet kaptak az ismerőseik is, az élménybeszámolók hallatán. Értelemszerűen akkor még azok voltak kevesebben, akik tudták, mire számítsanak. Vegyes volt a fogadtatás.

Te magad hogyan ismerkedtél meg ezzel az eszközzel/rendszerrel?

Teljesen véletlenül akadtam rá. Éppen valami nyújtásokkal kapcsolatos dolgot kerestem a neten és belefutottam Pavel egyik könyvébe. Ledöbbentem, hogy mennyire összeszedett, célratörő és értelmes a szöveg, így kíváncsiságból rákerestem, hogy miket írt még. Elolvastam a rudas edzéssel kapcsolatos írásait is, amik szintén szembementek a közhiedelmekkel, de teljesen meggyőzőek voltak. Majd jött a kettlebell. Először persze csodálkoztam, hogy hogy lehet egy vasgolyóról egy egész könyvet írni, de addigra már „Pavel-hívő” voltam...:) Az ő rendszere volt az, amiről azt gondoltam, hogy ezt érdemes komolyabban is művelni. A hobbi-szintű érdeklődésemet professzionális irányba terelte, olyannyira, hogy most már csak ezzel foglalkozom hivatásszerűen.

A ti rendszereteket használják mindenféle sportág képviselői, erőfejlesztő emberkék, vagy épp rehabilitáció alatt állók is. Ha például itt lenne egy bokszoló, egy gerelyhajító, meg egy hátfájós emberke, akkor mennyivel másabb gyakorlatokat csináltatnál velük?

Semennyivel és teljesen. Na jó, ez elég zen-szerűre sikerült.:) De bizonyos értelemben ugyanaz kell, hogy legyen a cél, csak teljesen más a kiinduló helyzet, tehát az út is teljesen más lesz. De ez nem sportágfüggő, hanem személyfüggő. Manapság divat olyannyira a sportág-specifikus edzésre koncentrálni, hogy az alapkészségek fejlesztését elhanyagoljuk, sőt, olykor azt is elfelejtjük, hogy minden sportnak az alapvető, emberi fajra jellemző mozgás az alapja. Tartáshibás, ülőmunkát végző, civilizációs betegségektől szenvedő embereknek is az a céljuk, hogy megszabaduljanak a rossz beidegződéseiktől, megerősödjenek, és ezáltal elkerüljék a mozgásszervi betegségeket. És a gerelyhajítónak vagy bokszolónak is az segít a legtöbbet, ha jobb mozgású és erősebb lesz, mert ezek biztosítják a hatékonyságot és a sérülésekkel szembeni ellenálló képességet. Mindketten küzdenek. A bokszoló azért, hogy erősebb legyen az ellenfelénél, a hát- vagy térdfájós irodai dolgozó meg azért, hogy könnyebb legyen a mindennapi élete…

A gyakorlatok mindehhez csak eszközök, olyanok, mint az úton a macskakövek – sokféle utat ki lehet rakni ugyanazokból a kövekből. Az alapokra koncentrálunk, viszonylag kevés gyakorlattal dolgozunk, de amit csinálunk, azt precízen és jól csináljuk. Minden apró részletre odafigyelünk. Neked is beállítottam még a kislábujjadat is.:) A kivitelezésnek a test biomechanikájához kell illeszkednie. Ha ez így történik, akkor a gyakorlat fejleszti a testet. Ha nem, akkor kárt okoz, és ez nem is feltétlenül mindig sérülés. Óva intek mindenkit például attól, hogy sport-specifikusnak kikiáltott kettlebell gyakorlatokkal próbálkozzon! Minél jobban hasonlítanak ezek a sportjára jellemző mozgáshoz, annál valószínűbb, hogy csak összezavarják, lerontják azt. Komoly erőnléti edző nem kockáztatna ilyet.

Persze tökéletes kivitelezéssel is lehet értelmetlen, szükségtelen vagy épp káros dolgokat csinálni. Itt jön a képbe a programozás, az edzéselméleti tudás, hogy biztonsággal ki tudjuk választani, hogy egy adott embernek, hátfájósnak, túlsúlyosnak vagy gerelyhajítónak, az ő adott helyzetében, hátterével, képességeivel, céljaival mi lesz az optimális megoldás.

Akkor univerzális a rendszer?

Azt nem mondom, hogy univerzális, semmilyen rendszer nem az. Viszont a legátfogóbb és legrugalmasabb, amit csak ismerek. Persze másképpen kell alkalmazni versenyzők és szabadidő-sportolók esetében, nem beszélve a rehabról, ami egy teljesen külön terület és további képzettséget igényel, ill. együttműködést orvossal, gyógytornásszal, terapeutával. A versenysportolónál kiegészítést adunk, és ugyebár azzal egészítjük ki a sportági edzését, ami hiányzik belőle: megkeressük a gyenge láncszemeket és célirányosan azokon dolgozunk. Ha valaki viszont kizárólag ezt a mozgásformát űzi, annak átfogóbb edzést kell nyújtanunk, illetve gyakran további segítséget is, életmódváltáshoz, fogyáshoz, stb. Most pl. épp egy mozgásszervi megbetegedések megelőzését célzó, kifejezetten ülőmunkát végzőknek szánt program fejlesztésén dolgozom, ami megint más gyakorlati megközelítést kíván. Az elvek viszont ugyanazok minden esetben.

A kettlebell is olyan, mint minden más, sok fals információ terjeng a neten róla: zárszóként kérlek mondj egy pár címet, ahol az érdeklődők megbízható információkat szerezhetnek erről.

El lehet indulni például a honlapunkról. Innen át lehet lépni a blogomra, ahol például azt is vissza lehet keresni, hogy én hogyan készültem annak idején az instruktori vizsgámra. Facebookon is üzemeltetünk egy oldalt, itt meg lehet nézni a tavaszi átalakulási versenyünk eredményeit is. A magyarországi szervezetnek is van központi oldala. Itt feltüntetik az országszerte induló csoportokat, és az érvényes bizonyítvánnyal rendelkező instruktorok listája is megtalálható.

És persze bármikor be lehet nézni az edzéseinkre is a Corpus Fitness-ben (Oláh G. u. 5.) és fel lehet tenni a kérdéseket személyesen. Vagy ami még jobb, ki lehet próbálni minket.