3M

egy látensértelmiségi alibigitáros forradalmár megmondásai

Mélyinterjú Raoul Renierrel

2015. február 09. 10:28 - fehersolyom

...avagy a hazai szerepjáték múltja, jelene és jövője

Debreceni lévén tudtam, hogy a magyar fantasy egyik ősatyja, Kornya Zsolt a földim. De azt is tudtam, hogy modernkori remeteként él, így nehéz a hozzá vezető utat meglelni. A tavalyi Világok Szárnyai Szerepjáték találkozón azonban mégis sikerült megismerkednünk, majd a rendezvényt is szervező KLK RPG Klub vezetőjének, Györfi Petinek a hathatós segítségével hónapokig tartó szervezkedés után sikerült a beszélgetést összehoznunk. Mélyinterjú Kornya Zsolttal, alias Raoul Renierrel a szerepjáték múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Csak fanatikusoknak!

kep-1.jpg

- Én 1993 februárjában, az akkori Kölcsey Művelődési Központban működő Pegazus Klubban ültem először szerepjáték asztalhoz. A klub nagy öregei, vezetői már akkor félelemmel, vegyes tisztelettel ejtették ki a Kornya Zsolt nevet. Ez azt jelenti, hogy te a magyar szerepjátékosok világában egy ős-figura vagy. A ’80as években te (ti) maroknyian voltatok országszerte. Hogyan ismerkedtetek meg a szerepjátékkal és egymással, hogyan szerveződött a szerepjáték élet a hőskorban?

- Kezdjük akkor Ádámtól és Évától? Ezek szerint durván 10 éves fórom van veled szemben, mert én olyan ’83-ban kerültem kapcsolatba a szerepjátékkal. A nyitó lépésem nekem is-mint oly sok szerepjátékosnak- azok a bizonyos lapozgató harcolós fantáziakönyvek voltak, csak nekem az angol eredetiek, nem a később magyar fordításban megjelentek. Akkor kezdtem gimnáziumba járni és tulajdonképpen ezek a könyvek jelentették nekem az ösztönzést arra, hogy megtanuljak angolul. Mindig is szerettem a fantasztikus irodalmat, és előtte azt a keveset, ami hozzáférhető volt magyarul, el is olvastam.Németül már jó tudtam akkor, és ha az ember szemfülesen járta az antikváriumokat, akkor tetemes mennyiségű könyvhöz juthatott hozzá. Ott találtam meg ezeket a lapozgatós könyveket, amelyek angolul „Fighting Fantasy” címmel jelentek meg. Ezek nem amerikai, hanem brit kiadványok voltak egyébként… rájöttem, hogy milyen érdekes dolog az, hogy a cselekmény a te választásaid alapján zajlik és lapozgatni kell a könyvet össze vissza. Tulajdonképpen ezeken a könyveken keresztül tanultam meg angolul. Egyébként a latinon kívül minden nyelvet így tanultam meg, kiadványokon keresztül, amiknek a tartalmát mindenképpen meg akartam ismerni. A „Fighting Fantasynek” volt egy rettentően egyszerű és kezdetleges asztali szerepjáték változata is. Annak az alapkönyve ott volt a klasszikus sorozat darabjai mellett, én meg megvettem, mert azt hittem, hogy ez is a sorozat darabja. .Otthon derült ki hogy ez valami más, és hogy itt egy szabályrendszert kaptam ahhoz, hogy a saját cselekményemet kialakítsam. Ezt zseniális ötletnek tartottam és azonnal ki akartam próbálni. Az osztálytársaim közt voltak páran, akik hozzám hasonlóan bele voltak zsongva a fantasy irodalomba, belőlük verbuválódott az első szerepjátékos csapat. Az hogy én leszek a mesélő, természetszerűleg az első perctől leosztott szerep volt… . Mikor rájöttem, hogy több rendszer is létezik a szerepjátékok között…

- Álljunk meg egy pillanatra! Hogyan jöttél rá?

- Roppant egyszerűen: a régi Csokonai Könyvesbolt helyén volt az idegen nyelvi könyvesbolt. Én akkoriban azért jártam oda, hogy külföldi fantasztikus kiadványokat vásároljak. Az általam már említett „Fighting Fantasy” könyv bevezetőjében le volt írva, hogy vannak a szerepjátékoknak különféle változatai. Az idegen nyelvi könyvesboltban találtam rá a „What is Dungeons & Dragons?” című kiadványra. Ez egy bemutató kiadvány volt a világ legismertebb és legelterjedtebb szerepjátékához, a D&D-hez. Ez nem egy szabálykönyv volt, hanem az abszolút laikusok számára leírta, hogy mi is az a szerepjáték. A szabályrendszerről csak nagyon homályos képet lehetett ezáltal kapni, de azért azt összeraktam, hogy a „Fighting Fantasynél” ez egy jóval összetettebb dolog lehet…

phb_2ed_1s.jpg

Feltámadt bennem a vágy, hogy egy komplexebb rendszerben játszhassunk, mert a „Fighting Fantasy” rendszerének komoly korlátai voltak… annyira minimalista volt az a rendszer hogy gyakorlatilag mindene egyes szituációra nekem, mint mesélőnek kellett újabb és újabb házi szabályokat improvizálnom. Steve Jacksonnak volt egy 4 kötetes monstre lapozgatós könyve (ez egyébként napjainkig ennek a műfajnak a csúcsa), és ennek a borítóját megfestettük osztálytermi díszként. Megkeresett minket egy alsóbb évfolyamos srác, hogy ő ezt a képet ismeri, és mondta, hogy neki vannak szerepjáték könyvei. Két évvel fiatalabb volt, mint mi, és az idősebb jogán egyből le is raboltuk a teljes könyvtárát. Kölcsönkértük, majd 10 évvel később nagy rimánkodásra visszakapta:D. Neki volt „Monstre Compendiuma” az Advanced Dungeons & Dragonshoz. Tehát szabálykönyvünk továbbra sem volt, de volt egy „What is the Dungeons &Dragons?”-unk és egy szörny kompendiumunk és pár fénymásolt dolog külföldi magazinokból. Ezek alapján én megpróbáltam rekonstruálni a szabályokat, magyarul újra feltaláltam a D&D rendszerét:... Ez mondjuk egy játszható rendszer volt, házilag, és hogy mennyire ingatag lábakon állt, arról elmondanék egy anekdotikus esetet: én akkor tanultam ugye angolul, a többiek meg tőlem tanultak. A D&D-ben van egy olyan képessége a papoknak, hogy elűzik a élőholtakat. Ez a szabálykönyvekben „turn undead” néven szerepelt. Ha az angol szótárat felütöd a „turn” igénél, akkor több hasábnyi jelentést találsz ott. A sok választási lehetőség közül én a „változni” jelentést találtam megfelelőnek, így nálunk a papok nem elűzték az élőholtakat, hanem azzá változtak. .. Tényleg egy nagyon garázsbuhera szinten futott ez a dolog. A mi saját házirendszerünkben óriási kampányok futottak le, voltak térképink, háttérvilágunk és saját hozzá kapcsolódó mitológiánk, próféciákat dolgoztunk ki satöbbi, satöbbi…

Ez az állapot egyébként az amerikai szerepjátékok hős-és őskorát idézte, ami ugye a ’70es években valahogy hasonlóan indulhatott el. A legelső Amerikában megjelent, Gary Gygax nevével fémjelzett szerepjáték könyvek olyannyira nem tartalmaztak konkrétumokat, hogy gyakorlatilag minden csoport saját házi szabályokat kreált hozzá. A fantasztikus irodalomnak persze még ekkor is nagy rajongója voltam –a mai napig az vagyok-így sokat olvastam a témában, é járattam a galaktikát is. A Galaktikának volt egy nagyon rövid életű tematikus fantasy testvérkiadványa, az Atlantis. Talán 13 számot élt meg… ebben találtam egy felhívást, amit a Magyar Fantasy Egyesület tett közzé, hogy szerepjátékosokat keresnek. Ezek, mint később kiderült, Novák Csanádék voltak. Akkor persze nem tudtam, hogy kik ők. Írtam nekik, kapcsolatba léptünk. El is látogattak hozzánk, végül tőlük kaptuk az első normális szabálykönyvet fénymásolatban. Ennek alapján a korábbi házirendszerünket jegeltük, mert szembesültünk ele, hogy óriási baromságokat találtunk ki. Ez 1986-87 körül lehetett…Rendszeresen látogattuk Csanádékat Pesten, kaptunk tőlük újabb és újabb anyagokat, és persze a kocsmában órákig sztorizgattunk, hogy ki hogyan merre meddig… Ekkor kerültem kapcsolatba először azzal az AD&D világgal, amiből később a M.A.G.U.S. lett, hiszen az tudvalevő, hogy ez Novák Csanád és Nyulászi Zsolt kampánya volt. Egyszer még én is meséltem ebben a világban, azt hiszem az egyik játékos karakter épp Mogorva Chei volt… ennek az ős- M.A.G.U.S. kampánynak azonban kevés köze volt a később megjelenthez, de azért kulcselemek már megjelentek benne. De mint mondtam én ebben csak periferikus jelenlévő voltam, erről Gáspár András vagy Galántai János biztos részletesebben tudnának mesélni. Természetesen a saját, már akkorra rendbe szedett AD&D szabályok szerint játszott kampányom is folytatódott, és akkor szállt be hozzám játékosként Nemes István- ez azért érdekes, mert itt éltük meg szerepjátékosként azokat az élményeket, amely az első kettő, de még egy kicsit a harmadik Káosz –regény alapjául is szolgált.

Amikor a rendszerváltás után pár évvel mi kamaszként elkezdtünk szerepjátékozni, akkor nagyon hülye sztereotípiák keringtek erről a dologról a magyar sajtóban. Szüleink aggódtak, satöbbi. Az én elképzelésem szerint ez a rendszerváltás előtt még rosszabb lehetett-de cáfolj meg, ha nem így volt….

Ez annyira underground volt, hogy gyakorlatilag nem igazán volt politikai-társadalmi vonatkozása… annak idején a fantasztikus irodalomhoz hasonlóan ezt a dolgot kamasz gyerekek múló hülyeségének tekintették. Példának okáért: amikor Novák Csanád először próbált magyar nyelvű szerepjátékot megjelentetni, és megkereste a Magvető Kiadó akkori igazgatóját,- aki később nyilatkozott is a találkozásról, miszerint „megkerestek minket gyerekek, hogy a hülyeségükre adjunk pénzt”- tehát abszolút paternalista módon nyilatkoztak az egészről. Aki szerepjátékos volt annak idején az értelemszerűen rajongója volt a fantasztikus irodalomnak is. A sci-fi olvasókon belül a fantasy olvasóknak volt egy külön szubkultúrája. Szóval fiatalkori tevés-vevésnek tekintették ezt a dolgot, úgy voltak vele, hogy majd kinőjük, de addig sem iszunk-, ami nem volt igaz, mert pl. szerepjáték közben is mindig ittunk (nevet).

dwarves_drinking.jpg

A magyar amatőr sci-fi és fantasy rajongók szubkultúrája akkoriban már rendszeresen szervezett táborokat, találkozókat, jól megszervezte magát a közösség. Ezeken én részt is vettem annak idején, remek szórakozást nyújtottak ezek az alkalmak. Akkor, amikor először kezdtük propagálni a szerepjátékot, akkor ezekben a körökben kezdtük el. Elmentünk sci-fi táborokba, és ott a szervezőkkel megbeszéltük, hogy valamilyen szekció formájában bemutatnánk az érdeklődőknek hogy milyen a szerepjáték. A legemlékezetesebb élményeim a szegedi Szefantor Sci-Fi táborban. Ott rengeteg embert „fertőztünk meg” ezzel. Körleveleket küldünk ki előtte-persze nem emailt mert ez akkor még nem létezett:D. Voltak akkor már szerepjáték klubok is. Nyíregyházán például az első klub szintén egy sci-fi közösségből alakult ki. Oda két éven keresztül jártam át mesélni. Volt, hogy a debreceni csapatból ketten-hárman mentünk, és nagyon nagy volt az érdeklődés, nem egy esetben közel 40 érdeklődő gyűlt össze… este érkeztünk és másnap este az utolsó vonattal jöttünk haza. Orrvérzésig menő játékok voltak. Akkor még a klubéletnek egy nagyon erős velejárója volt a közösségi lét is. Az emberek sokkal kevésbé tudták a nem perszonális csatornákon keresztül egymást. Akkoriban még a szerepjátéknak nem jelentettek konkurenciát az online, vagy chatelős változatok, amelyek ma nagy teret hódítanak. Ha valakit érdekelt a szerepjáték akkoriban, akkor el kellett mennie egy klubba és találkoznia kellett emberekkel.

Ha történetben elérünk a rendszerváltásig, akkor történik több fontos dolog. 1991-ben megjelenik a hazai fantasy irodalom egyik alapműve, a Nemes István nevével fémjelzett Éj-Trilógia, a Skandar Graun regények, ezzel egy időben pedig a Gáspár András első M.A.G.U.S. regénye, a Halál Havában, majd 1993-ban megjelenik az első magyar szerepjáték, a M.A.G.U.S....

A Halál Havában már korábban megjelent azt hiszem 1989-ben….

Akkor pláne aktuális lesz a kérdés, amit ebből ki akarok hozni: ti, ős szerepjátékosok, még az előtt hogy szerepjáték fejlesztésbe fogtatok volna, a rendszerváltás környékén, vagy az után egy két évvel a saját játékokban megélt élményeket inspirációnak használva regényeket írtatok, és ezzel megalapoztátok a magyar fantasy irodalmat…

Mi alapoztuk volna már az előtt is:D. Tehát ez nem rajtunk múlt. A magyar fantasztikus könyvkiadás a rendszerváltás előtt egy nagyon érdekes rendszerbben működött, kicsit úgy, mint a könnyűzene. Itt is volt egy Erdős Péterhez hasonló „atyaisten” figura, Kuczka Péter. Mondjuk pozitívabb figura volt, mert jól ismerte a közeget, amiben dolgozott és volt ízlése. Akkoriban teljesen központi irányítás alatt állt a magyar fantasztikus könyvkiadás, amit a Kuczka Péter és az szűk köre jónak talált, az jelenhetett meg hazánkban. Külföldi és magyar szerzők közül is. Ami a végletekig el volt cseszve ebben a rendszerben az az volt, hogy a Kuczka Péter mániája az volt, hogy bebizonyítsa a fantasztikus irodalomról, hogy az magas irodalom. Meglehetősen kritikusan szemlélte az olvasóközönséget. Ő az olvasókat inkább nevelni akarta, és nem kiszolgálni az igényeket. Konkrétan Kuczka a fantasy irodalomban semmilyen érdemlegeset nem talált, ő inkább a társadalomkritikus sci-fit tekintette etalonnak. Például Nemes Istvánnak már a rendszerváltás előtt 5-6 kész regénye volt a fiókban, de esély sem volt arra, hogy ennek a publikálásához támogatást kapjon. Arra pedig, hogy fantasy regény jelenjen meg –pár kivételtől eltekintve, mint pl. a Gyűrűk Ura, vagy Michael Ende Végtelen Története, amik megkerülhetetlenek eben a műfajban-, de Howard, Moorcock vagy hasonló fantasy klasszikusok műveinek megjelentetése ki voltak zárva. Erre már tényleg csak a rendszerváltás után volt lehetőség, mikor a Kuczka- csoport egyeduralma megszűnt. A szerepjátékkal pontosan ugyanez volt a helyzet. Csanádnak a kezdetekkor egyáltalán nem voltak olyan víziói, hogy saját vállalkozásba adja ki a saját maga fejlesztette szerepjáték rendszert. Egész egyszerűen nem volt más lehetősége. Hiába járta végig az akkor működő könyvkiadókat, mindenki a vállát vonogatta.

Érdekesség: Trethon Judit volt egyébként a Kuczka rendszerben „őfelsége ellenzéke”, ő nagyon jó kapcsolatot ápolt az akkoriban szerveződő fantasy- szerepjáték körökkel. Személyesen megjelent a táborokban, találkozókon. A fantasy területén tátongó piaci rést ’89-’90-ben a Griff könyvek hivatottak betölteni. Ebben a sorozatban jelent meg a Halál Havában és az első Skandar Graun regény is. Ezt a vállalkozást Trethon Judit szervezte meg, és ő volt az irodalmi szerkesztő is. Kiadtak olvashatatlan förmedvényeket, de igazi nemzetközi klasszikusokat is, mint például Lord Valentine kastélyát, vagy az Érző Szívű Mágust is. Emlékezetes dolgok voltak, hogy ezek megjelenhettek.

Nemes Istvánnak ekkoriban volt egy ötlete, hogy írjunk egy regényt. Ebből lett az Éj trilógia első darabja. Teljesen Pista volt az ötletgazda, én és egy Rácz Misi nevű srác voltunk a két közreműködő. Misi akkoriban a punk zene szubkultúrájában volt ismert, és nagy sci-fi rajongó is volt. Minden héten nagy brainstormingokat tartottunk. Boroztunk és jöttek az ötletek. Ekkor találtuk Cherubion világának a három istenségét, akik a középkori vérmérséklet-tannak az archetipusairól nyerték a nevüket. Szangvinikus, Kolerikus, Melankólikus. Így lettek ők Sang, Choler és Melan. Elosztottuk a cselekményformálást, és mindenkinek jutott egy félisten. Nemes Pista kezdettől fogva Sangot, a káosz istenét akarta, én Cholert,a sötét mágust kaptam, Rácz Misi pedig ugye a technokrata Melant dolgozta ki, mert hozzá ez állt a legközelebb. Eredeti terv szerint úgy terveztük, hogy mindenki megírja azt a részt a könyvből, amelyik az ő általa kidolgozott istennek a tartományában játszódik. Leon Silver-t a hőst, mint egy stafétabotot kézről kézre adtuk volna. Mint minden nagy ívű terv ez is elméletben működött, gyakorlatban hiba csúszott bele. Konkrétan az volt a hiba, hogy Pista messze többet írt, mint mi. Persze én is és a másik társunk is írt, de végül a regényt az ötleteink felhasználásával Nemes Pista hozta össze. Én később még a második kötetbe is írtam egy-két fejezetet. De ez alapvetően a Nemes István projektje, és ebből soha semmilyen vita nem lett.

Ez a fajta kollektív műhelymunka egyébként később a M.A.G.U.S. születésekor is jellemző volt, így utólag már elég nehéz szétbontani azt, hogy pár pohár bor után ki mit hozott, tett hozzá, talált ki…

- Ha már szóba került, térjünk át Skandar Graun regényekre, hiszen az egy ismert városi legenda, hogy az egy AD&D kampányból született…

- Inspirációként szolgált egy lezajlott játék, valóban. A második kampányom, mint említettem ugye akkor indult, mikor kaptunk normális szabálykönyveket Novák Csanádéktól. Az egyik játékos egyébként Nemes István volt, az ő karaktere volt Skandar Graun, aki meghatározó szerepet töltött be a csapatban a kezdetektől fogva.  Tulajdonképpen egy nagyon hosszú és emlékezetes játéksorozat volt. Skandar Graun volt a nagy túlélők egyike, hiszen klasszikus szisztéma szerint meséltem, ha épp úgy gurult a kocka, ahogy, egyetlen karakter sem bizonyult sérthetetlennek. Istvánnak szerencséje volt a kockákkal, és nagyon jól játszott. Szellemesen, humorosan volt jelen. Ha ő részt vesz egy kampányban, akkor az a kampány biztos nem ül le:D. A mesélők által ambivalens módon kezelt játékos típusba tartozik. Mindig továbblendíti a cselekményt, de erősen modultörő. Én egyébként szeretem az ilyen játékosokat.3 évig tartott ez a mesélés, heti rendszerességgel játszottunk, szóval elég sok minden történt. A második kötet alapjául például egy olyan modul szolgált, ami egy egész hétvégés nyíregyházi játék volt, amikor három napig minimális energiát fordítottunk a létfenntartásra és csak játszottunk. Ugye én akkor azzal a kerettörténettel mentem oda mesélni, hogy a csapat átkerül a káosz létsíkjára és ott mindenféle dolgok történnek velük

-… hát, gyakorlatilag ez benne is van a regényben…:D

- Igen, bár az biztos, hogy Nemes István nagyon sokat inspirálódott ezeken a játékalkalmakon, de a regények nem a kalandmodulok egy az egyben történő átírásai.

- Egyébként szoktatok még játszani?

- Az utóbbi egy évben nem nagyon játszottam, de ennek inkább egészségügyi okai vannak, de remélem, ez hamarosan megváltozók-a szememmel adódott probléma Egyébként folyamatosan játszottam, igen aktívan, inkább mesélőként, mint játékosként.

- 1993-ban megjelent a M.A.G.U.S., ennek az előkészítésére hogyan emlékszel vissza?

- Az ős –MAGUS fejlesztésében én nem nagyon voltam benne, az Pesten zajlott. Az alapokat az az AD&D kampány jelentette, amit Novák Csanád és Nyulászi Zsolt dolgoztak ki. Periferikusan benne voltam, egyszer még meséltem is a csapatnak (Nyúl, Galántai János, Kovács Adrián, voltak ott, később Gáspár András). De én magam nem vettem részt benne. Annyi közöm van hozzá, hogy többen ezek közül jó barátaim. A Kráni Tizenhármak például valahogy úgy született, hogy a Nyúl egyik kampányában Airun Al Marem nevű karakterével átlovagolt egy határon, és ott volt 13 kámzsába öltözött titokzatos figura, Airun és Mogorva Chei aztán fizikai fenyítés bevetésével komoly anyagi javakhoz jutottak… szóval így kezdődött…

mogorva_chei_oshennon_jpg.jpg

Az alapok voltak benne az ős- kampányban, de sokkal másabb formában, mint ahogy azt később a nagyközönség megismerte.

Az hogy a M.A.G.U.S. szerepjátékként és fantasy irodalomként egyaránt ekkora jelentőségre tett szert annak oka van: jókor, jó időben, jó helyen jelent meg. Illetve, Gáspár András adott mellé egy átfogó irodalmi vetületet. András egyébként nem egy nagy szerepjátékos, ezt tudni kell róla. Ő magát a játékot mindig is periférikusan kezelte. Az András irányításával viszont létrejött egy nagyon gazdag irodalmi háttérvilág, ami a hagyományos szerepjátékoknál nem feltétlenül volt ez mindig így. A Greyhawk, vagy a Forgotten Realms esetében az irodalmi szempontok mindig alá voltak rendelve a szerep játékosi szempontoknak. Az adott franchise emelkedésével vagy bukásával a hozzá kapcsolt irodalom is hasonlóan mozog. A M.A.G.U.S.-nál ez viszont nincs így.

Visszagondolva, döbbenetes, hogy játéktechnikailag mennyire le volt kerekítve teljes egésszé, főleg ahhoz képest, hogy egy AD&D klónnak indult az egész… az első „nagy zöld” koherens egészet alkotott.

A későbbi újragombolások hektikus sikereket értek el, de az első szabálykönyv a mai napig elfogadott alap a játékosok körében. Ez viszont már a Novák Csanád érdeme, hiszen azt a nagyívű perspektívát, amit irodalmi szempontból Gáspár András tudott nyújtani, azt játéktechnikai szempontból Csanád adta bele.(persze nem ő alkotta az összes szabályt, de ő foglalta keretbe).

boritomaguskezikonyvkalandozoknak.jpg

Amikor mi elkezdtük a szerepjátékot terjeszteni, akkor az amatőr sci-fi és fantasy mozgalmak infrastruktúráját használtuk fel-ezt már korábban említettem. Rengeteg ember annak kapcsán próbálta ki a szerepjátékot, hogy korábban fantasy rajongó és olvasó volt.  A Halál Havában elő kiadása ebbe a közegbe érkezett, és első körben meglepte az olvasóközönséget. Ez egy rendkívül tömény könyv volt. A szerzők, Gáspár András és Novák Csanád (az ő közös írói álnevük volt a Wayne Chapman) nagyon sok mindent akartak belezsúfolni a kötetbe. Megpróbálták a teljes nagy ynevi távlatot kisebb excurzusokon keresztül belecsempészni a könyvbe. Így azok az emberek, akik eredetileg „csak” egy fantasy rajongóként találkoztak ezzel a roppant sokszínű, nem titkoltan szerepjátékos világgal, felfokozott érdeklődéssel fordultak maga a szerepjáték kultúra irányába is. Kíváncsiak lettek, hogy ez az őrült bárd, Tier Nan Gourduin milyen világbaba is kalandozik. Ez pedig nagyon jól megágyazott a M.A.G.U.S. megjelenésének…

-A M.A.G.U.S. 1993-ban megjelent és robbanásszerűen vált népszerűvé kis hazánkban. Korabeli becsült adatok szerint akkoriban 30-40 ezer is lehetett az aktív szerepjátékosok száma. Ez lett a magyar szerepjáték fénykora. Erre az időszakra hogyan emlékszel? Te akkor már a Valhalla Páholy keretében szerzőként, műfordítóként és fejlesztőként szerves részét képezted ennek a korszaknak.

- Én már 18 éves koromban eldöntöttem hogy csavargó leszek, ehhez az elhatározásomhoz aztóta is becsülettel tartom magam. Én most 44 éves vagyok, de hivatalosan egy perc munkaviszonyom sem volt. Se alkalmazottja, sem alvállalkozója nem voltam sem a Valhallának , sem más kiadónak. Szabadúszóként vállaltam munkákat a Valhallának és másoknak, de az tény, hogy a Valhalla Páholy meghatározó volt az én életemben is. Ott jelentek meg az első regényeim. Eredetileg fordítóként dolgoztam nekik, majd a RÚNA magazinban megjelent novellák formájában a Mersant-ciklus, és felvetődött akkor, hogy ebből lehetne regény is.

Felvetettem Csanádnak, hogy mi lenne, ha írnék egy MAGUS regényt. Csanád beleegyezett, így született az Acél és Oroszlán. Én a M.A.G.U.S.-t mint szerepjátékot elsősorban irodalmi szempontból tartottam fontosnak. Nekem Ynev, mint irodalmi terep mindig is izgalmasabb volt, mint szerepjáték közeg.

Nagyon érdekes, de 2006-ban volt az első alkalom, hogy én M.A.G.U.S.-t játszottam…

Inkább klasszikus külföldi rendszerekkel próbálkoztam. M.A.G.U.S.- ban az én szerepjátékosi tapasztalatom vajmi kevés…MAGUS fejlesztőként érdekes módon sokkal több közöm van a dologhoz. Nyulászi Zsolt távozása után-mikor felmerült, hogy milyen új M.A.G.U.S. kiegészítőket lehet kiadni- akkor például a SUMMARIUM-nak én lettem az egyik fő fejlesztője. Rajtam kívül még Gáspár András és Gáspár Péter (Jan Van Dem Booman) vállalt oroszlánrészt a fejlesztői munkából. (nem rokonok egyébként) Meg is látszik rajta, hogy három író csinálta.:D Az egy nagy újrafazonírozása volt Ynev világának.

ynev.jpg

 

Viszont a benne található játéktechnikai dolgok inkább csak függelékként értelmezhetőek csupán. Az ideális szerepjátékfejlesztőnek a játéktechnikára kell helyeznie a hangsúlyt, és sokkal jobban kell értenie a matematikához, mint én. Tehát én játékfejlesztőnek csapnivaló vagyok. A SUMMARIUM után is voltak még fejlesztői munkáim, de igazából ezek esetében arra vagyok a legbüszkébb, hogy nem láttak napvilágot:... Csalódást okoztak volna…

De visszatérve az eredeti kérdésre: a ’90es évek közepe-vége tényleg a magyar szerepjáték aranykora volt, ezzel együtt pedig a Valhalla Páholy aranykora is, hisz akkoriban ez egy piacvezető vállalkozás volt ezen a téren. Problémák persze voltak akkor is, bár így visszatekintve tényleg mitikusnak nevezhető az a korszak. A szerepjáték az nem egy kiadóbarát műfaj. Egy szerepjátékosnak nincs szüksége egy teljes garnitúra könyvre ahhoz, hogy játsszon. Például kalandmodulokat kiadni már akkoriban is veszteséges volt kiadni…

-… én sem vettem meg őket…

Őszinte vallomás. Egy csapat esetében általában egy főnek vagy egy-két embernek vannak meg a könyvek és a kiegészítők. Az emberek kölcsönkéregetik egymástól a dolgokat, lefénymásolják, satöbbi. Kifizetődő a szerepjáték csak akkor volt, amikor elképesztő mennyiségű ember volt, itthon aki játszott. Ez, mint ahogy te is mondtad a ’90es években volt. A M.A.G.U.S.-nak nem volt akkoriban alternatívája. Az akkor honosított külföldi szerepjátékok közül egyik sem futott be olyan nagy karriert, és nem voltak még online szerepjátékok, MMO RPG-k, mint most. Nem voltak azok az interaktív szórakozási lehetőségek, amelyek fantasy alapokra épültek. Ezek egyébként most már nagyon széles potenciális szerepjátékos réteget fogtak meg mára. Ez nem panaszkodás egyébként, ez egy tény. Egyébként a M.A.G.U.S. szárnyalása idején még kártyajátékok sem voltak, azok is pár évvel később jelentek meg.

Az említett időszakban viszont az, aki valami interaktív fantasy játékra vágyott, annak az asztali szerepjátékon kívül nem volt alternatívája. Maximum a lapozgató könyveket lehet még itt említeni, de azoknak ugye vannak korlátaik…

Egyébként hogy kiderüljön, mi volt kiadói szempontból sikeres, ahhoz elég megnézni, hogy minek volt több kiadása: ez csak az alapkönyv és a Bestiárium. A már említett kalandmodulok, vagy a világleíró kiadványok jóval kevésbé voltak sikeresek. A kasztkönyveket eléggé vegyesen fogadta a közönség. Ez pedig azért volt, mert –gondolom, nem árulok el újdonságot-a M.A.G.U.S.- nak az alapkönyv után megjelent kiegészítőkben nem volt erőssége a koherens játéktechnika…A Valhallán belül kevesen voltak, akik szerettek játéktechnikával foglalkozni- például Jakab Zsolt, vagy Kovács Adrián, illetve Láplidérc, aki a Harcosok, Barbárok…-at fejlesztette, és most nem jut eszembe a polgári neve….

Én például, mikor játéktechnikai dolgot akartak rám sózni, mindig kibúvót kerestem... Persze sok játékrendszert ismerek, de semmi kedvem nem volt azzal foglalkozni, hogy bizonyos dolgokat hogyan lehet beleintegrálni a M.A.G.U.S. szerepjáték rendszerébe. Az erősségünk mindig inkább Ynev világának alakításában rejlett. Azért mondom többes számban, mert van jó pár ember, akinek gyakorlatilag a M.A.G.U.S. megjelenésétől napjainkig folyamatos a jelenléte ebben a közegben: Gáspár András, Gáspár Péter, jómagam, és a jogi viták kirobbanásáig Pálinkás Doki is ezt a kört erősítette. Nyulászi Zsolt már jóval korábban, a Codex szerepjáték fejlesztése kapcsán kiszállt, de neki a korai években nagyon meghatározó szerepe volt.

- Már érintettük az új korszakot, mikor úgymond kipukkant a lufi…

- Az adott vásárlóréteg, aki fantasztikus kalandokra vágyott, annak két lehetősége volt: fantasztikus regényeket olvasott, vagy szerepjátékozott. Ennek a behatárolt vásárlórétegnek azonban napjainkra számos lehetősége adódott az online játékok kapcsán. Más iránya fejlődik ez a piac napjainkban.

- A jelenlegi szerepjáték közeget és ezzel összefüggésben a fantasy könyvpiacot hogyan látod?

- A szerepjáték visszakerült abba a közegbe ahol leginkább otthonos a létezése: a privát játékos társágokban él tovább ez a mozgalom. Vannak klubok és rendezvények, de ezek alkalomszerűen működnek. A régi vonalas klubmozgalom megszűnt. Tavaly például hívtak a nagy öregek győri találkozójára, ami a Sárkányszív szerepjáték találkozó utódrendezvénye, rengeteg régi ismerőssel találkoztam. Még meséltem is. Nagyon szép élmény volt, de nem egy mindennapi élmény. A szerepjátékos generáció egyre öregszik. Kevesebb az utánpótlás. Mi a „hőskorban”, vagy akár ti az „aranykorban” más helyzetben voltatok/voltunk. De ennek az okát már kifejtettem az előbb. Az átlagéletkor 30 év körül , vagy inkább a felett van, és egyes játékostípusok-mint a tápoló kissrácok- kihaltak mára.

10291849_851288808219749_1687531298561701157_n.jpg

Az asztali szerepjáték mozgalom tagjai nem nagyon vesznek könyveket, a régiekből játszanak, új irodalmi regényeket i vagy olvasnak, vagy nem… ez azzal jár, hogy a szerepjáték könyvpiac is beszűkült. Szerepjáték könyveket kiadni egyszerűen ma már nem éri meg kiadni papír alapon. Sokkal több munka van vele, mint egy irodalmi művel, pedig az sem kevés… ez esetleg nosztalgia, vagy küldetéstudat miatt jöhet létre maximum. De nem hiszem, hogy záros határidőn belül megújuljanak a dolgok. Bár a M.AG.U.S.-sal kapcsolatban van ilyen ötlet, e mögött régi fanatikus játékosok állnak, akik hajlandóak erre pénzt és energiát áldozni…

A szerepjáték jövőjét én a Lux Gabi féle „Kard és Mágia”-  ban látom. Mikrofejlesztés, designerekhez köthető minimalista szabályrendszerű házi fejlesztések, „print on demand” módon. Az illetőnek aki csinálja az így sem éri majd meg, mert a befektetett munkát senki nem fizeti ki, tehát ez öröm-meló, de az anyagköltség visszajöhet, így kijön a dolog null szaldóra. (nemrég a debreceni DérCon képregény találkozón is bemutatásra került egy ilyen házi rendszer, a D.O.B.R.A.N.-a szerk.)

Utolsó kérdés: a M.A.G.U.S. gyakorlatilag széthullott, és most számos utód-kiadó marakodik ezen az örökségen….

Elég nagy balhé volt, de hál istennek, ennek vége lett. Aki ebben benne volt annak nem volt egy „Hawaii, dizsi napfény”. Hatos pakkokban hozta a postás a bíróági idézéseket akkoriban. A jogi helyzet rendeződött, a Delta Vision kiadóhoz kerültek a M.A.G.U.S. jogok, pontosabban elsősorban Gáspár Andráshoz, aki a Delta Visionel áll szerződében. Ez nem azt jelenti, hogy egy másik kiadó nem tudna kiadni M.A.G.U.S. kiadványt, de ha ilyet szeretnének, akkor a Delta Visional kell tárgyalni, akik Andrást képviselik. Egyébként engem is ők képviselnek. De egy osztott világ esetében elég bonyolultak ezek a jogok. Ezzel a jogerős bírósági döntéssel egyetlen régi szerző nem értett egyet: Alan O’Connor.(Pálinkás Imre), aki azóta kivonult a szcénából. 

24 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://3mmm.blog.hu/api/trackback/id/tr117154221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

HannaCsilla · http://kleinheincz.wordpress.com/ 2015.02.09. 11:54:15

Jó interjú, viszont:
Teton Judit - Trethon Judit
Lutz Gabi - Lux Gabi (Gábor)
Alan O'Conor - Alan O'Connor

fehersolyom 2015.02.09. 11:58:35

Köszönöm az észrevételeket, javítottam.

fehersolyom 2015.02.09. 15:05:57

Én köszi hogy elolvastad:D

BTrade 2015.02.09. 17:17:18

Zsír időszak volt, úgy 90-től 2000-ig toltuk az ad&d-t meg a magust debrecenben heti rendszeresseggel. En mindig renitens karakter voltam, a meselo agybajt kapott tolem. Egyebkent jatszottunk cyberpunkot is.

Zarek Raddaq Tzimisce 2015.02.09. 17:20:32

Köszönöm az interjút, nagyon örülök neki hogy sikerült összehozni. Nagyon jó volt elolvasni! Társaimmal, csapatottam ami mára sajnos szétszéledt mi is sokat magusoztunk, mi 2003-2004be kezdtük el és átcsaptunk kicsit a vampire féle world of darknessbe, de mindig visszatértünk a jó öreg magushoz :)
Fantasztikus amit összehoztak!

Zaraken 2015.02.09. 20:04:11

Nagyon érdekes és tanulságos volt. A "2006-ban volt az első alkalom, hogy én M.A.G.U.S.-t játszottam…" mondatnál pl. jó nagyot néztem :D

Egy pár dolgot mondjuk máshogy kicsit látunk. Ha az aktív játékosok számát nézzük, szerintem most van a szerepjáték aranykora. Többen játszunk, mint valaha. Könyvkiadói oldalról persze valószínű nem így tűnik, hiszen -ahogy Kornya Zsolt is írta- az aktív játékos nem feltétlenül vásárol egyfolytában könyveket. Sőt, tíz éve jól elvan a gyűjteményével :) A Magust játszók számát azért is nehéz felbecsülni, mert mára több, önálló életet élő szerepjátékra (pl. ÚTK rendszer) osztódott, és mindnek megvan a maga rajongói köre, weboldala. Az viszont tény, hogy ma máshogy épül fel az egész szerepjátékos közösség. Kevesebb a klub, tábor, rendezvény, és nagyobb a szerepe az online fórumoknak.

Lurian 2015.02.09. 23:10:57

Köszi az írást! Tényleg jól esett. :-)
Csak annyit jegyeznék meg (tisztán javító szándékkel) az interjú írójának, hogy legközelebb azért olvassa el az írását, és gyomlálja ki belőle a zavaró szóismétléseket, és az egyéb hibákat! De mindent összevetve elég sok emléket felhozott a dolog, és ezt nagyon köszönöm! :-)

similarthings 2015.02.10. 00:50:54

Okay. Szóval a MAGUS kiadásának jogai egy kézben vannak. Már csak az a kérdés hogy akkor miért nem adják ki a normálisan kikijavított és rendszerezett verziót ahelyett hogy mindig vmi totálisan új vmit adnak ki amelynek megint ezerféle új rejtett hibája lesz? Hm?

Pedig már retro mániából is iszonyatosan sokan vennék meg és a régi öregek tán több - sokkal több - fiatal tagot is be tudnának egy rendbe vágott rendszerrel szervezni mert a régi elrongyolódott szabálykönyv egy rakás össze-vissza házi szabály rendszerrel amelyek mesélőnként változnak nem igen lehet a játékot - azaz rendszert - szerethetővé tenni.

Szóval ha wgy kézben van minden akkor pár rendbe szedett könyv kiadása kéne emberek. Írni már sokat nem is kell csak hibajavítani és eldönteni hány könyvben jöjjön ki a meglevő óriási szabályanyag.

A D20 meg M* nagy öntökõnszúrás volt az ÚTK meg minimalista és több hibával mint az ETK (pedig ez utóbbi akár jó is lehetett volna).

Zaraken 2015.02.10. 21:12:40

Nem akarok vitát nyitni róla, hogy melyik rendszer jobb és miért, mert ez olyasmi, amiben a szerepjátékos közösség úgysem fog soha egyetérteni (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nálam toronymagasan a 2007-es Új Törvénykönyv a favorit).

Mindössze arról elmélkednék, hogy ami a sok különböző rendszer előnye, az egyben a hátránya is. Ami jó benne, hogy mindenki megtalálja a neki tetsző, ízléséhez, vérmérsékletéhez passzoló verziót. Ugyanakkor Magyar Gergellyel is egyet kell értenem, aki szerint minden újabb szabálykönyv megjelenése tovább osztja a magus társadalmat, és szűkíti azon emberek körét, akikkel játszani tudsz. Sokan ezért elleneznek elvből minden újabb verziót. A közösség szétforgácsolódik, kis szerepjátszó baráti körökre atomizálódik.

De ez valamilyen szinten természetesen folyamat. A 21. században élünk, ahol majd' mindenkinek van számítógépe, internete, nyomtatója. Bárki szabadon írhat, terjeszthet, letölthet, kinyomtathat háziszabályt, kiegészítőt, mindaddig, amíg nem akar vele pénzt keresni, és nem sért szerzői jogokat. Vagy még akkor is, ha sért, de ebbe ne menjünk bele...

Szóval az van, hogy '93-ban még a Nagy Zöld volt a szentírás, ami ott le volt írva, az volt a Magus szabálya, és kész. De hamar előjöttek a rendszer gyerekbetegségei, melyeket először ki-ki házi barkács szabályokkal próbált toltani-foldani. Aztán 22 év alatt annyian és annyiszor próbálták megreformálni, hogy már esélye sincs semmilyen felülről irányított, nagy, egységesítő, kanonizáló törekvésnek. A sok próbálkozás után az ilyenek egyszerűen hitelüket vesztették. Ergo a jövőben is nyolcan tizennyolcféleképpen fogjuk játszani a játékot, és legfeljebb annyit tehetünk, hogy baráti viszonyt ápolunk a többi rendszert favorizáló rajongókkal, és nem esünk egymás torkának, amiért az egyiknek ez, a másiknak az a szabálykönyv tetszik. Végülis a szabályrendszer csak keret, amiben kiélhetjük hülyeségeinket.

Norris74 2015.02.11. 11:58:37

:) No igen, Zsoltnál kevesebben mesélhettek volna autentikusabban a hőskorszakról. Jómagam 89-től (de igazán komolyan 92-től) csöppentem bele mindebbe, habár vidékiként (Pécs) keveset érzékeltem ezekből a fővárosi dolgokból. A győri "Nagy Öregek" találkozó is remek kezdeményezés, kiválóan éreztük magunkat és remélem idén is lesz.

Norris74 2015.02.11. 12:04:44

@Zaraken: Ezzel nem értek egyet. Az lehet, hogy fantasy témájú (számítógépes) játékokkal, MMO-kkal ma sokkal többen játszanak - akár még többen is, mint egykor - de ennek semmi köze a szerepjátékhoz. Az, hogy a zsáner ugyanaz, attól még nem lesz szerepjáték. Az számítógépes játékokban a program szab kereteket, az MMO-ban pedig ha 1000 játékosból egy "szerepként" játssza a karakterét, akkor sokat mondok. Menj fel egy bármilyen MMO-ra, és próbálj "szerepjátszani"....nem kicsit fognak hülyének nézni a "hack'n'slash" játékosok. A "Vérpistikék" pedig nem kihaltak, csak átmentek az MMO-kra. :) Az jobban támogatja a létük értelmét, mint bármely RPG csapat.
A szerepjáték a fantázia és annak szárnyalásának játéka. Az MMO-kban semmi ilyesmire nincs szükség, mindent készen kapsz. Így tehát ez nem szerepjáték, és így a szerepjátékosok száma is messze alacsonyabb, mint volt egykor. Igaz, a minőség sokat javult, mert az asztali RPG-nél csak azok maradtak meg, akik tényleg tudnak is valamit benne. :) Szvsz.

Sándor Pál 2015.02.11. 12:27:18

Pár észrevétel: az interjú alapvetően jó és érdekes, de:
- nagyon idegesítő a :D-k beszúrása, szerintem érthető, ahol poénos a dolog enélkül is, másrészt Kornyától ráadásul szerintem ez idegen, ha meglátná, hogy a mondandója tele van nyomkodva vele, lehet rosszul lenne
- sok az elütés, helyesírási hiba, kicsit még át kellett volna nézni.

Peter Ronay 2015.02.11. 14:36:52

Köszi, Sándor Pál, éppen ezeket akartam észrevételezni. Hangulatjeleket, kedves blogoló, kérlek, kérünk: ne!

Egyébiránt köszönöm, hogy összehoztad az interjút és közkinccsé tetted!

fehersolyom 2015.02.11. 14:43:38

A köz nyomásának engedve a hangulatjeleket javítottam a cikkben. Üdv : a Blogoló

Zaraken 2015.02.11. 17:48:47

@Norris74: Akkor pontosítanék: szerepjáték alatt természetesen én is az asztali szerepjátékot értem. Online fórum alatt pedig az asztali szerepjátékkal foglalkozó weboldalakat (lfg.hu, kalandozok.hu, Erion.hu, kronikak.hu, Dreonar.hu, stb).

Peter Ronay 2015.02.12. 00:08:55

@fehersolyom: köszi szépen! A lényeg változatlan, hálás köszönet az interjúért!

Conan The Librarian 2015.02.13. 08:42:15

Nagyon jo interju lett, koszi!

Csak rovid. :) Szivesen ovlastam volna Zsolt szemelyesebb dolgairol, hogyan jott letre a Mersant-ciklus, mik a jelenlegi tervei, stb. Volt neki nehany nagyon durva eve a 2000 eves masodik feleben, amikor egeszen elkepeszto modon "elt tul". Szerintem az olvasok nem kicsit dobbennenek meg, hogy miken ment keresztul. De nyilvan oka volt annak, hogy errol nem akart beszelni. Mindegy, a MAGUS tema is nagyon erdekes volt!

fehersolyom 2015.02.13. 11:11:51

Zsolt MAGUS-on kívüli tevékenysége engem is érdekelt volna. Az interjú eredeti vezérfonala azonban a hazai rpg-és fantasy történetének áttekintése volt, a végeredmény egy másfél órás nyersanyag lett a diktafonon. Azt hiszem ez így is elég tömény, hosszú és kimerítő lett, bár mint mondtam nekem mint az interjú készítőjének is van hiányérzete. Szerintem a MAGUSon kívüli dolgok egy külön interjút érdemelnének, talán majd egyszer valahol valamikor.

For a better life 2015.02.13. 12:23:56

Remek interjú, gratulálok!

Nagyon sajnálom, hogy a srácok nem válhattak világhírűvé amiatt, hogy nem az angolszász irodalomban születtek meg a műveik. A magyar fantasy irodalom véleményem szerint simán felveszi a versenyt a nagy nevű nyugatival.

És persze csodálatos dolog lenne egy MAGUS világában játszódó MMO is. Viszont most már befejezem írásom, és indulok megmosni a bilibe lógó kezem. :D

Profundus Librum · http://profunduslibrum.blogspot.hu 2015.02.13. 13:50:37

Jan van dem Booman - *den Boomen

Az interjút köszi, jó volt!

Fliegh Zoltán 2015.02.13. 18:16:11

Köszönöm az interjút!

Jó volt olvasni! Régen játszottam utoljára, de azóta játszottam pár mmo-rpg-vel. Elmondanám KÉNYSZERBŐL. A klub ahova jártam megszünt (Elysium). Az emberek oszlottak, munka, család stb... igazából nem találtam másikat helyette (bp). Én azt gondolom, kéne egy új kiadás a 2007es (tuan féle) új zöldhöz igazodva. Amúgy meghallgattam volna Zsolt véleményét az új zöldről is. A házi szabályokkal nincs semmi baj! Pont arra valók, hogy mindenki a saját szája izére alakítsa a játékot. Nem hiszem, hogy játékosokat vesztenénk egy egységesítés miatt. sőt.

Gilgames

kalap_ur 2015.03.07. 22:07:59

Jó lett nagyon!
Speciel az én közegemben mindig az volt a legfőbb probléma, hogy nincs aki meséljen. Játékosokból vagyunk bőven, de mesélő sosincs, mert 1) sok idő felkészülni 2) nehéz konzisztens és érdekes lenni. Most elkezdtünk barátnőket is bevonzani, aminek az a következménye, hogy áttérünk magusról sima ad&d-re, mert ott nem kell világismeret, nem kell utánaolvasni, stb. Vérzik az ember szíve. Le kellene fordítani a magust angolra és lenne piaca...
Szívesen olvasnánk a summariumhoz, toron-hoz, enoszuke-hoz hasonló könyveket, illetve szívesen vennénk (mint ahogy előttem már említették) a szabálykönyvek összefoglalását, hibajavítását, konzisztensé tételét. És az is igaz, hogy nincs már szükség új szabálykönyvre, csak javított kiadásokra.