3M

egy látensértelmiségi alibigitáros forradalmár megmondásai

Kultikus lemezek 3.

2015. február 05. 15:10 - fehersolyom

Neurotic Outsiders

A ’90es évek elején a zeneipar kikerülhetetlen jelensége volt a Guns 'N Roses, de mint minden jónak, ennek is hamar vége szakadt. A legendás csapat 1993-ban merevedett tetszhalálba- egyesek szerint még most is abban van, hiszen az Axl Rose és alkalmi zenésztársai alkotta jelenlegi zenekarnak nem sok köze van a gyökerekhez, de a többi tag nem nagyon ült és ül a babérjain.

Duff McKagan, a hórihorgas basszer kiadott egy szólóalbumot Belive In Me címmel 1993-ban, majd társszerzőként besegített zenésztársának, Slash- nek új zenekarába, a Snakepit- be is, de még ez sem elégítette ki.

1995-ben Los Angeles legendás klubjában, a Viper Room- ban egy „egyéjszakás” kalandnak indult jammelés során együtt zenélt Matt Sorum, a Gn’R dobosa, a Sex Pistols legendás gitárosa-aki itt énekenként is bemutatkozott-, Steve Jones, és a Duran Duran bőgőse, a John Taylor és Duff Mckagan, aki ebben a formációban a gitáros-vokalista pozíciót vállalta magára, újra megmutatva ezzel sokoldalúságát. Érdekesség, hogy ezen a bizonyos estén feltűnt a színpadon Billy Idol és Steve Stevens is.

2594389_neurotic_outsiders.jpg

Az alkalmi muzsikálásnak induló kezdeményezés olyan jól sült el, hogy a felállás eldöntötte, közös zenekart alapítanak-lévén egyiküknek sem volt különösebb anyazenekari elfoglaltsága akkoriban.

A banda a zseniális Neurotic Outsiders elnevezéssel kezdett tevékenykedni, és alig három hónap alatt megírtak és feljátszottak 12 tételből álló lemezt. Az 1996-ban boltokba került cím nélküli anyag nem progresszív, nem bonyolult, de nem is ezért szerethető.

 

A zenekart alapító arcok indíttatásait ismerve egyáltalán nem meglepő módon egy szimpla punk-rock lemezt hoztak össze, akik ebben a stílusban azonban a toronymagas színvonalat képviseltek.

A Sex Pistols, Ramones, The Clash ihlette nótákat jó adag kaliforniai dallamossággal és laza feelingel öntötték nyakon, aminek az eredménye a ’90es évek talán egyik legjobb, őszinte, nyers, sallang-és agysebészet mentes punk-rock albumát tették le az asztalra. Tehát aki pogóra, agyzsibbasztásra vagy gázpedál kiszakítós autóvezetős zúzásra vágyik, az tuti megtalálja a számítását, ha belehallgat ebbe a méltatlanul elfeledett örökzöldbe.

414g2y1vk8l.jpg

Hiába a kipróbált zenészek rutinja és hírneve, hiába az új formáció „friss vér” effektusa, a tagok közt jól működő kémia, a debüt és rövid ideig tartó koncertezés után az egész dolog elsikkadt valahol a kiskiadós minimál támogatás, a gyenge marketing és a projekt- jelleg Bermuda háromszögében.

Végül mindenki ment tovább a maga útján, a Neurotic Outsiders pedig maradt a kevesek által ismert egylemezes rock történeti csemege kategóriájában, aminek nem valószínű, hogy bármikor is lesz folytatása. Bár időnként összeállnak a fiúk egy-egy koncertre-legutóbb 2006-ban, épp megalakulásuk helyszínén a Viper Roomban- úgyhogy az utolsó reménysugár még halványan ragyog.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://3mmm.blog.hu/api/trackback/id/tr997131515

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.