egy látensértelmiségi alibigitáros forradalmár megmondásai

TÖBB MINT SZÁZEZREN AZ IDEI CAMPUS FESZTIVÁLON

2017. július 23. - fehersolyom

TÖBB MINT SZÁZEZREN AZ IDEI CAMPUS FESZTIVÁLON

Vasárnap hajnalban véget ért a 10. Campus Fesztivál, amely rekordszámú közönséget, 105 ezer látogatót vonzott Debrecenbe. A „nulladik” nap kivételével, minden egyes nap átlagosan 30 ezren fordultak meg a jubileumi rendezvényen, ez a szervezők várakozásait is felülmúlta. A fesztivál a korábbiaknál is erősebb kulturális színezetet kapott, tizenhét programhelyszínen, két nagyszínpaddal, 252 zenei programmal, illetve további 300 nem zenei programmal várták a közönséget.

Miklósvölgyi Péter a Campus Fesztivál igazgatója megerősítette, hogy ennyire kiegyensúlyozott és szervezett fesztiváljuk még nem volt az elmúlt tíz évben. „Örülünk, hogy sikeresen zártuk a jubileumi évet, úgy érzem sikerült megvalósítani azokat a terveket, újításokat, ami egy ilyen fesztiválhoz méltó. Idén valamennyi nap erős volt látogatószámban, ez azt mutatja, hogy a Campus már nem csak egy hétvégi esemény, a távolabbról érkezők egész héten Debrecenben tartózkodtak.” – fűzte hozzá az igazgató. „Jó döntés volt, hogy a Nagyerdei Stadion körbejárható lett a fesztivál ideje alatt. Ez segítette a megnövekedett közönséglétszám kezelését, valamint így még több kulturált, beltéri mosdó szolgálta ki a fesztiválozók kényelmét.”

Ami a jövőképet illeti, hamarosan jön a részletes kiértékelés és ez alapján fogják majd eldönteni, hogyan tovább egy év múlva. „Az biztos, hogy az idei siker jó alap a jövő évhez. Nem cél a nézőszám emelése, de természetesen örömteli, hogy nagy az érdeklődés a fesztivál iránt, viszont sokkal inkább szempont az, hogy egy év múlva is még jobb és komfortosabb Campus Fesztivál legyen programok és a szolgáltatások terén is. Magas minőséget szeretnénk nyújtani.”- emelte ki a főszervező. 

campus_2017.jpg

A Campus látványvilága lenyűgöző volt. Éjszaka több ezer lámpa világította meg a fesztivál területén található építményeket. A Nagyerdő, a Nagyerdei Stadion, a Nagyerdei Víztorony, a 30 méter magas Campus Eye óriáskerék és a több tucatnyi különleges installáció páratlan környezetet teremtett az ország egyik legnagyobb nyári eseményének.

Ami a programokat illeti, természetesen a Campuson is a zenéé volt a főszerep. A legtöbben a Prodigy koncertjére voltak kíváncsiak, de Lukas Graham, a Tankcsapda, a Halott Pénz, a Bingo Players, a Punnany Massif és a Margaret Island koncertje is teltházas nézőtér előtt zajlott.

A zene mellett hatalmas érdeklődés kísérte az egyéb, idén is rendkívül színesre sikeredett programokat. A Debreceni Egyetem igazi házigazdaként 2000 négyzetméteren széleskörű, minden igényt kielégítő programkínálattal, izgalmas napközbeni aktivitásokkal, később pedig dumaszínházzal, előadásokkal és hangulatos koncertekkel várta a fesztiválozókat. Idén először saját programsátrat épített a Csokonai Színház, új színfolt volt a Job Street, az álláskeresők és kínálók találkozási pontja, valamint a Debrecen-Korzó a város kulturális intézményeinek utcája is.

A takarítás és bontás vasárnap reggel elkezdődött, hogy a Nagyerdei Stadion környezete rövid időn belül eredeti állapotába kerülhessen.

További képek a Capmpus Fesztival Official FB oldalon

 

Necces Campus fellépők

Az idén 10 éves Campus Fesztivál igazán "necces" kínálattal jelentkezik, mondhatjuk, hogy a '90es és '2000-es évek legnagyobbjai teszik majd tiszteletüket a vadkeleten.

A nulladik napon a szegény ember Dave Grohl-ja, vagyis a Fish! jön, reméljük eljátszák a magyar Desposito-t (vagyis a Positivot) is amely a zenekar egyik ős-slágere:

Utána a zenekar frontembere , Senior Hal átfárad egy másik helyszínre, és tényleg tol egy Necc-partyt

Az aznapi bulit pedig a debreceni Steel Panther, vagyis a Vis Maior zárja az Egyetem téren:

És ez még csak a nulladik nap!

Csütörtökön érkezik a lemezlovasok lemezlovasa, Dévényi Tibi bácsi. Reméljük nem dobálják meg, mint legutóbb Alsóörsön:

Kemény felvezetés után leszáll majd az UFO is, de ezzel még nem maxoltuk ki a necc party alapanyagokat:

Pénteken érkezik afesztivál fő fellépője, az elektro-punk Prodigy. Vagyis Prodidzsáj.Mint az közismert.

Ez az a pont , ahol a Campus 19-re húzott lapot: alig egy órával a Prodigy kezdése után a Hall-ban a 2Unlimited kezdi a neccek neccét:

És még mindig nincs vége: egy harmadik helyszínen lesz egy kis Kozmix a házban!

A szombati napon Korda Gyuri bácsi és Klárika tolják maxra  necc-potmétert, de kevésbé keményvonalasoknak még mindig ott lesz menekülőútvonalként a Tesco Disco a Víztoronyban. 

 

 

 

 

 

Karácsonyra Rock and roll?

Neonhal: Utolsó Idők lemezajánló

Aki nyomon követi a 3MMM blogot, annak nem újdonság, hogy a Neonhal zenekar megmozdulásait rendszeresen nyomon követjük. 

A csapat idén karácsonyra egy öt számos minilemezt tett a fa alá, amely a kissé baljós "Utolsó Idők" címet kapta a keresztségben, és ITT hallgatható meg. 

15589885_1203620866395628_8938203871039921830_n.jpg

De mit tartogat nekünk a kálvinista Róma keresztény rock csapata?

A korábbi Tomi Szomorú/Amundsen frontember Nagy Tomi szobaprojektje köré szerveződő zenészekből álló banda zeneileg nem hazudtolta meg magát. A klasszikus "rollingstones" rock, vagy a '90es évek alternatív muzsikái (R.E.M., Radiohead) köszönnek vissza a szerzeényekben, de Csatlós Pali társszerző/hangmérnöknek köszönhetően kapott az egész egy modern XXI. századi köntöst -a zenekar eddigi anyagaihoz hasonlóan. 

A szövegek terén a csapat -pontosabban a dalszerző Nagy Tomi - egyre bátrabban nyúl a keresztény témákhoz. Ez az első anyagnál még meglehetősen indirekt volt, de van egy evolúció ebben. És ami a legmeglepőbb, hogy működik. Nincs benne erőltetettség, nem ciki, nem mű. 

Ez a banda pont azt képviseli, amit hiányzik a modern városi környezetből: az európai kultúrkör gyökereinek vagány újraértelmezését, ami a spirituális identitászavar helyett utat mutat: így mutat egy 2000 éves hagyomány a popkultúra körítésével. 

A Neonhal ingyenes anyagát nyugodtan beteheti mindenki a karácsonyfa alá. Nem fog fájni senkinek. 

Halban gazdag karácsonyt! (és most nem a Fish! re gondoltam) 

13686669_1067620513328998_6322867379912715881_n.jpg

 

 

 

Megjelent a Belau bemutatkozó nagylemeze

Utazás mindannyiunk nyugalomzónája felé

A Belau az Island of Promise című bemutatkozó videójával tűnt fel a hazai zenei életben, amely számos elismerést gyűjtött be. A zenekar a nyár folyamán közel 40 koncertet adott, köztük a legnagyobb hazai fesztiválokon. Az első lemezük, The Odyssey címmel a napokban jelent meg, amelynek exkluzív bemutatóját az A38 Hajó fedélzetén tartják november 26-án.

 

A Belau kezdetben szóló projektként, később duóvá bővülve körülbelül egy éve tűnt fel a hazai zenei palettán. A frissnek mondható projekt által megzenésített világában az elvágyódás és a reményteli hangulat találkozik aktuális elektronikus zenei alapokkal. A céljuk, hogy gondolatban olyan áhított helyekre kalauzolják hallgatóikat, ahova titkon önmaguk kívánnak eljutni.

A Belau egy év alatt számos sikernek örülhetett: tavaly több portálon is bekerültek az év legjobb dalai és klipjei közé, megnyerték a Klipszemle különdíját, több komoly rádiós játszással is büszkélkedhetnek. A fiatal formáció nyáron közel 40 állomásos turnén vett részt, ahol többek között olyan eseményeken is fellépett, mint a Sziget, a Balaton Sound, a Paloznaki Jazz Piknik vagy a tavaly Európa legjobb fesztiváljának választott kolozsvári Untold. 

Kedves Péter kezdetben egyszemélyes projektje - Buzás Krisztiánnal és élőben session zenészekkel kiegészülve - időközben zenekarrá nőtte ki magát. A Belau első, The Odyssey című lemezén a tőlük koncerteken megszokott instrumentális dalokon kívül olyan tehetséges fiatal énekesnők kaptak kiemelt szerepet, mint Antonia Vai, Dallos Bogi, Herrer Sára, Myra Monoka és Szécsi Böbe. A 12 számos nagylemezt Kováts Marci keverte, míg a hozzátartozó artwork Buzás Krisztián munkája.

„Év elején kezdtünk el dolgozni a nagylemezen és igyekeztünk egy olyan tematikus albumot megalkotni, amelyet, ha valaki meghallgat, akkor bepillantást nyerhet abba, hogy milyen hétköznapokról is áhítozunk mi magunk. A dalok egy különleges utazást zenésítenek meg a Földközi-tenger térségében és ezt a világot szeretnénk még jobban átadni azoknak, akik eljönnek a lemezbemutatónkra, ahol több különlegességgel és meglepetéssel is készülünk.” – mondta Kedves Péter, a Belau megálmodója.

A külföldön is pozitív kritikával illetett zenekar a nyári koncertdömping után november 26-án adja lemezbemutató koncertjét az A38 Hajón, pár nappal később pedig Londonban lép fel.

„Vedd észre! Nincs olyan, hogy véletlen”

Megjelent a Backdoor Play új EP-je

Backdoor Play. Velük kapcsolatban szeretnénk mondani, hogy megjelent az első kislemez! ”Ésazthogy” nagyon rendben van, „Megaztishogy” most és itt ti is meghallgathatjátok. Az új cucc az Ésazthogy Megaztishogy címet viseli és 5 dalt pakolt rá a Marjanovic Igor, Zsiros Dominik, Samu József, Kovács Tamás alkotta zenekar.

Mit is kell róluk tudnunk? A srácok Szeged városát szolgálják zenéjükkel, történetük másfél éve kezdődött, melyhez hozzátartozik Igor zenei értelemben vett útkeresése, ami állítása szerint még most is tart. Sok próbálkozása volt, a lemez dalainak első verzióját még ő maga készítette el Szabó Szebasztiánnál az Our Sound Recording Studio-ban. Már ekkor is ismerte Dominikot, akinek nagyon bejöttek a nóták, így közösen kezdtek el foglalkozni az anyaggal. Jocit egy ismerősük ajánlotta nekik, és ahogy mondják, a próba szerelem volt első hallásra. Sokáig dobos nélkül dolgoztak, végül jött egy srác, aki rettenetesen hasonlít a Honeybeast és a Nevergreen dobosára, Kovács Tomira. Talán azért, mert ő az. Igor egy Honeybeast koncerten szúrta ki Tomit, és Kővágó Zsolti közbenjárása után már a Backdoor Playben is ütötte a bőröket.

Június óta gyúrták a dalokat, és már meg is volt a tervük a felvételek helyszínét adó stúdiót illetően. – Igazából a Fish! Sav című lemeze volt az, ami miatt kifejezetten Vári Gáborra és a Blackhole Sound Studio-ra esett a választásunk. Számtalan remek lemezen dolgozott, tökéletes választásnak bizonyult – mondta az énekes/gitáros, Igor. Nagy köszönet jár Iski Patriknak is, aki egy világszínvonalú hangszert adott kölcsön a felvételekhez.

A stúdióban töltött időszakról werkfilmet is készített a Backdoor Play:

Október 28.-án szegeden a Cool Clubban élőben a debütált az új anyag. Világhódító turné vigyázz, kész rajt!

 

 

A rockújságrás startupja: a Grungery

A ’90-es évek elején, a grunge robbanás idején voltam kamasz, így egy szerencsés életkori sajátosság, hogy fiatal koromban épp elkapott a rockzene utolsó hőskorszaka (ezért egyébként nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert ez a momentum alapvetően határozza meg a zenéhez való viszonyulásomat a mai napig.)

10590619_1042632115763618_3641838796114142873_n.png

Néhány tucat, vagy talán néhány száz ember maradt a hazai zenei közegben, aki ugyanezt a zenei útravalót kapta, és napjainkig jelent neki ez az egész grunge dolog „valamit”.

Jó pár éve önmagam választottam azt a szerepet, hogy az underground zenei mozgalmak krónikása legyek, ezért egyfajta fanatikus küldetéstudattal vágtam bele abba a munkába 2012 elején, hogy a seattlei mindent felforgató zenei mozgalomnak emléket állítsak. Egy, mára már megszűnt zenei magazin hasábjain jelent meg először az a 9 részes cikksorozat (ITT, ITT és ITT olvasható az első pár rész, a többi értelemszeűen meglesz utána:D), amelynek hatására sok virtuális hátba veregetést kaptam, és egy kis megerősítést: ilyen írott formában még senki nem állított itthon emléket a grunge movement-nek..

Ezeknek a visszajelzéseknek a milyensége és a mennyisége jól esett, mert kiderült, hogy valami hiánypótló dolgot hoztam létre… pedig eredetileg csak önszórakoztatásnak indult az egész.

Az ominózus cikksorozat járta a maga útját, később a 2015 januárjában itt, a 3MMM blogon futott egy „újabb kört”. Ekkor már egyesek egyenesen úgy aposztrofáltak, mint a grunge hazai „one and only” szakértőjét.

1 (vagy 2)hónappal később aztán  egy médiatörténelmi eseménynek lettem részese: Kovács „Kisvakond” Tomi, az Men In The Box  nevű Alice In Chains Tribute zenekar énekese küldött egy linket, és egy meghívót egy oldalra: ez volt a grungery.hu. A magyar grunge oldal.

Kigúvadt a szemmel ültem a monitor előtt. Nem hittem el, hogy a 2010-es évek Magyarországán, ahol egy egyre szűkülő kör a rockzene halálát vízionálja nap, mint nap, valaki elindít egy kifejezetten csak a grunge műfajjal foglalkozó oldalt? Annyira bájosan halálra ítéltnek tűnt az ötlet, hogy azonnal nyomtam egy lájkot, és dobtam is egy üzenetet a korábbi cikkeimmel.

„Szia!

Grunge rajongóként és zenei újságíróként is nagy örömmel konstatáltam a  Grungery létezését.

Egy 10 részes cikket írtam pár éve ebben a témában, nemrég folytatásokban a saját blogomra (3mmm.blog.hu) is elkezdtem feltenni. Most járok a 6. résznél. Azt gondolom, hogy valamilyen módon talán te is tudod hasznosítani ezeket, ezért az eddig megjelenteket grunge baráti szeretettel küldöm:

…”

Rövidesen rövid, velős, és pozitív válasz jött az oldalról:

„Szia, hát ez óriási! Most van egy s.o.s. dolgom, utána visszajövök! Köszönöm! PM”

PM, vagyis Pintér Miklós. Érdemes megjegyezni ezt a nevet.

13718520_1654077221569675_635759242529560338_n.jpg

Elkezdtünk levelezgetni, a cikksorozat pár része meg is jelent az oldalon (később még pár új iromány is), és közben kaptam egy képet a Grungery atyjáról, Mikiről: ritkán válaszolt, röviden, és mindig szabadkozott, hogy elfoglalt.

Közben viszont olyan mennyiségű és minőségű cikkhalom kezdett megjelenni az oldalon, hogy csak ámultam és bámultam. Honnan jött ez a srác, hogy ennyi mindent tud? Seattleben született, és ott is nőtt föl, mint Deák Bill Kőbányán? Vagy sosem alszik és becsatlakozva „guglizik” a Pearl Jam meg a Soundgarden szavakra?

Egy-egy publikációját olvasva bele sem merek gondolni, hogy mennyi kutatómunkát végez előtte.

Az idő előre haladtával egy keményen dolgozó családapa képe kezdett el kirajzolódni előttem, aki azt választotta hobbijának, hogy életben tartja KisGrofó országában a grunge szellemét.

Nem újságíró, szívszerelemből ír, és ezt olyan alapossággal és igényességgel teszi, hogy azt bármelyik profi zsurnalizsta csak megirigyelni tudja (vagy esetleg tanulhat tőle). Nem kap, és nem kér pénzt senkitől. Arról és akkor ír, amit, és amikor akar. A saját pénzén utazik ki Seattlebe, hogy az ottani koncertekről, történésekről beszámolót írhasson. (egyszer még a repülőjegyét is átetette, hogy egy plusz napot maradhasson és megnézhesse a Malfunksun  buliját egy világvége klubban, Evetettben, 50 mérföldre Seattletől, ahol rajta kívül 29-en voltak a csapossal együtt).

Ennek az oldalak ma, az indulás után alig másfél évvel több, mint 5000 lájkolója, és több ezres látogatottsága van. Grunge rajongók, zenészek, rockerek, újságírók, nosztalgiázók, irigykedők olvassák rendszeresen. Olyan gyorsan és exponenciálisan növekszik a lap (el) ismertsége, mintha egy igazi újságírói start up lenne.

13568859_1362703193756507_1176215470786494217_o.jpg

Pintér Miki megmutatta, hogy hittel, kitartással, alázattal, hitelességgel és szeretettel, (valamint nagyon nagyon sok belefektetett idővel és energiával) egy halálra ítélt dolog is sikerre vihető egy egyébként nem túl sikervárományos „ágazatban”.

És attól függetlenül, hogy valaki szereti e a grunge nevű zenei műfajt vagy sem, ez a hozzáállás az, amit mindenkinek meg kell tanulnia ahhoz, hogy sikeres legyen az életben...de persze ez csak egy szubjektív életvezetési jótanács...

Én a magam nevében inkább "csak"köszönöm Mikinek a tartalmas olvasmányélményeket, és az inspirációt, a többiek pedig vonják le a konzekvenciát maguk!

„Hey, hey, I, oh, I'm still alive…”

Bővebben a Grungery FB oldalán, ITT. 

A Ghost Toast bekerült az NFL-be!

A Ghost Toast zenekar bekerült az NFL be, ami nem kis teljesítmény, mivel egy instrumentális zenét jàtszò debreceni metàlcsapatról van szó. Miről is van szó pontosan? Stefán János, a csapat basszusgitárosa válaszolt:


1. Hogy is "kerületek" képbe az NFL-nél?


Az NFL nálunk már régi szenvedély, Bence (Rózsavölgyi Bence, a csapat gitárosa-a szerk.) is és én is régóta követjük, az átlagnál sokkal aktívabban. Mindkettőknek van kedvence, nálam a Baltimore Ravens, nála a Detroit Lions. Én személy szerint vagy három különböző szurkolói fórumon vagyok jelen, lehetőség szerint minden meccset megnézünk. A történet meg úgy alakult, hogy a hivatalos Ravens weboldal írta ki a twitterére a minap, hogy keresik a legérdekesebb, legszokatlanabb rajongói történeteket, ezen felbuzdulva meg is írtam a sajátomat. Válaszoltak is egyből hogy ez nagyszerű, és még további kérdéseket is feltettek, amire a válaszokat hozzáírtam a sztorihoz. Aztán kb 1 nap múlva az egyik legnagyobb Ravens rajongói weboldal írta ki a twitterre, hogy zenéket/zenekarokat keresnek, akik Ravens témájú, vagy ahhoz közeli dalokat csináltak. Nekik is elküldtem ugyanazt a történetet, és ők azonnal válaszoltak is, majd ki is rakták a sztorit az oldalra és az összes szociális médiába. Ami szerintem viszont a legnagyobb örömöt okozta az egészben az az, hogy magának a vezetőedzőnek, John Harbaugh-nak is megmutatták a dalokat (az egyikben ugye az ő hangja hallható), és nagyon tetszett neki!

war2.jpg


2. Amikor a Legacy megszületett, milyen indíttatásból került bele az Ravenses motiváló szöveg?

A dal már majdnem teljesen készen volt strukturálisan amikor eszembe jutott, hogy meg lehetne bele próbálni a Ray Lewis beszédét. Ray egy hatalmas játékos volt a karrierje alatt, a hírességek csarnokába is be fog kerülni, a motivációs beszédei már a játékoskarrierje alatt is egyedülállóak voltak. A cél alapvetően nem az volt, hogy Ravens témájú legyen a szöveg, vagy hogy Ray-től származzon. igazából az üzenete az, a mondanivaló, ami miatt bele gondoltam rakni az egyik nótánkba valamikor. (Ilyesmit egyébként is gyakran csinálunk, bárhonnan származhat bármilyen hang, szöveg, ha nem tilos és minden egyéb szempontból megfelel, akkor megpróbáljuk felhasználni.) A hangmintát egy meglehetősen szörnyű minőségű videóból kellett kiszedni, de a legjobb benne az, hogy szinte semmit sem kellett vágni benne, pontosan olyan hosszú volt amilyennek lennie kellett, tökéletesen illeszkedett az alatta levő témához ritmikailag is. Megmutattam a többieknek hogy mit szólnak hozzá, és mindenki vevő volt rá. A részletesebb háttér és maga a szöveg megtalálható a weboldalunkon. http://www.ghosttoast.hu/legacy-2/



3. Miért pont a Ravens? Miért nem a Seahawks, a Redskins, vagy más csapat?


Ez egy összetett kérdés, miért választ bárki bármilyen csapatot? Az én személyes esetemben amikor NFL-t kezdtem/kezdtünk nézni, akkor még nem volt kifejezett kedvencem. A Ravens azért lett szimpatikus mert nem tartozik a legnépszerűbbek közé az USA-ban sem, viszont egy remek franchise, nagyszerű korábbi és jelenlegi játékosokkal. Borzasztóan szimpatikus a vezetőség, az edzők, az a mentalitás amit itt meghonosítottak (ugyanis ebben a formában ez a csapat "csak" 1996 óta létezik). Amit és ahogy csinálnak, az néhány szezon alatt nekem elég volt hogy melléjük álljak, azóta pedig (4 évvel ezelőtt) a második Super Bowlt is megnyerte a csapat, ennél nagyobb dolog pedig nincs egy rajongó számára. Bence hasonlóan van a Lions-szel, a Ghost Toast családban viszont van Cardinals és Saints szurkoló is, és egymásért, a másik csapatáért is tudunk szurkolni.

4. Mit tett hozzà ez a váratlan esemény az ismertségetekhez külföldön? És itthon?

Az idő majd eldönti, de minden ilyen publicitás nekünk csak jól jön. Konkrétumokat most még nehéz mondani, egyelőre nem hívtak amerikai turnéra, de valószínűleg csak elfoglaltak a szervezőirodák. :) Sok helyre kikerült a cikk, nagyon sok ember megnézte, lájkolta, pedig ezek a nóták már három évesek... Itthon is szép kört futott a történet, mindenhonnan nagyon pozitívak a visszajelzések, a TrashTalk-ból Kovács Sanyi levelének különösen örültünk, ő az egyik kedvenc szakértőnk, az, hogy ő személyesen írt nekünk, még jobbá tette az egészet. A FűzővelKifelé! blog is megírta a sztorit, remélhetőleg többen meghallgatták a dalokat, és talán nem csak ezeket, hanem a többit is. Ha pedig így van, akkor nekünk már megérte.

5. Milyen kimenete lehet az ügynek?


Különösebb nagy kimenetelre azért nem számítunk, ami ebben benne volt, az szerintem kijött már belőle. Egy dolog viszont van, ami még megtörténhet az események nyomán, és azon már nagy erőkkel dolgozunk, de hogy pontosan mi ez, az egyelőre maradjon a mi titkunk. Ha oda kerülünk hogy sikerül, akkor majd tudatjuk a kedves érdeklődőkkel úgyis!
gt.jpg

SOA Soundtrack Magyar Verzió

TOP 12 hazai garázsrock előadó

Egy meglehetősen örvendetes dolog zajlik a hazai zenei élet undergroundjában: kis fáziskéséssel elindult egy nagy garage rock revival, Már-már gombaként szaporodnak a menőbbnél-menőbb, nemzetközi szinten is potenciált rejtő rockzenekarok itthon. Olyannyira, hogy lassan egy külön Sons Of Anarchy soundtracket lehetne magyar zenekarok számaiból összeállítani. És ha lehetne, akkor miért ne tegyük meg?

12. Külön öröm számomra, hogy a fent leírt bevezetőben írt gondolatokat a Cseh Tamás program zsűrije is magáénak tudja, így a felbukkant tehetségeket nem csak tudomásul veszi, hanem adott esetben támogatja is, még akkor is, ha a megszokott zenei trendektől eltérő, amerikai stílusú muzsikát nyom egy zenekar, mint a Run Over Dogs. Élőben most láttam őket először a Campus Fesztiválon, és így is nagyon meggyőzőek voltak (ugyebár egy rockzenekar esetében mindig vízválasztó a studióanyagok és az élő megszólalás összehasonlítása).Ehhez a nótához és a hozzá készült videóhoz például semmit nem kellene hozzátenni ahhoz, hogy egy SOA aláfestőként szolgáljon.

 

11. Szintén a Cseh Tamás Program felfedezettje a Hello Hurricane. Bár kicsit több az angol hatás a zenéjükben, mint az amerikai, azért még simán beleférnek ebbe a kis válogatásba.

 

10. A The Trousers legutóbbi száma, a Sonic Desert igazi sivatagi rock. Hangi-és képi megjelenítésében abszolút hozza a Kemény Motorosokra jellemző hangulatot (bár, jobban belegondolva ez a zenekar szinte bármelyik, korábbi munkájára elmondható....)

 

9. A The Luckies felbukkant beimportálta a '60as éveket a magyar zenei világba, és nem egy, hanem három SOA kompatibilis számot szállított le az első hanghordozóján. Mi lesz itt még?

8. Az Middlemist Red az egyik legizgalmasabb zenekar számomra a jelenlegi hazai felhozatalban, hogy miért, arról ITT írtam bővebben. A beborult riffek pedig magukért beszélnek:

7. Ozone Mama 100% rock, 100% americana. A Hard Times kezdő riffje pedig tökéletesen illene egy jelenethez, ahol kemény motoros csávók halomra lövik egymást.

 

6.A Joystix a hazai garage rock első fecskéje, a zenekarok meg nem értett zsenije. És országút amcsi bluest is remekül játszanak. 

5. Mikor először láttam a Junkie Jacl Flasht, azt hittem, hogy a Rolling Stones reinkarnálódott. Pedig az nem lehet, mert az öregek még mindig gördülnek. 

 

4. Burning Full Throttle: ha a BFT-nek csak lemezborítóját nézed meg, akkor sem kérdezed meg, hogy mit keres a zenekar ebben a válogatásban...

3. Little G Weevil :A magyar gitáros olyan jó az "egyszemélyes blues" műfajában, hogy az Egyesült Államokban is megállta a helyét. Így nem is kérdés, hogy egy amerikai filmsorozatba beleférne e kísérőzenének...

2 .Ivan and the Parazol :A zenekar kapott hideget meleget bőven, de a zenei irányultságuk miatt mindneképp idevenném őket. Sokan "alibirockereknek" ttulálják őket, de ha más nem egy romantikusabb SOA jelenethez mindenképp használnám ezt a nótát:

vagy ezt, egy lazább családi/haverkodó jelenethez...

1. Tankcsapda: A Sons of Anarchyban egyszerű felfogású, szakállas, bőrdzsekis gyerekek cseppet sem unalmas mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. A Tankpcsapda legutóbbi klipes számával ezt a hangulatot ültette át tökéletesen magyar viszonyokra. Motor, szakállas férfiak, egyszerű, de magvas gondolatok. Lehet, hogy Marilyn Manson és Dave Navarro helyett inkább Sidiéknek kellett volna szerepelni a sorozatban, mint híres zenész?

Ha lesz 8. évad, valaki szóljon az alkotóknak, hogy zeneileg kész a dolog, azzal már nem kell fáradni, csak el kell jönni egy picit  a vad-keletre, Magyarországra.

Utolsó nekifutás

...avagy milyen legyen a 2017-es Campus?

A sikeres erőgyűjtés után nekivágtunk -ezúttal családilag- a Campus utolsó napjának.

Szokás szerint négy körül érkeztünk, mert egyrészt ekkor kezdődnek nagyjából a koncertek, másrészt az az illúziónk volt, hogy ekkor már nincs annyira meleg. Sajnos az utóbbi dologban elég nagyot tévedtünk.

Az OTP Junior színpad a napsütés szempontjából eddig is kellemetlen élmény lehetett az ott játszó zenészeknek és az őket félárnyékban néző fesztivállátogatóknak.

A szombat pedig -megkockáztatom-a  legmelegebb nap volt.

Ilyen előfeltételek mellett a fesztivál leghősiesebb zenekara a Fish! volt, hiszen a szabadtéri szaunaként funkcionáló színpadon is a szokásukhoz híven felejthetetlen koncertet adtak, miközben voltak annyira kedvesek és figyelmesek, hogy a palackozott vizet dobáltak a közönségbe, és a roadok a színpad széléről vizipuskákkal enyhítették a hőség tüneteit.

Megjegyzem, nagyon sok éve, hogy a megboldogult KOTTA Fesztiválon ilyen korai órában láttam a zenekart játszani, bár akkoriban még idegen nyelven énekeltek és a közönség is csak egy sorból állt.

Mondjuk volt előnye is az időpontválasztásnak, hogy sem Halott Pénz, sem Punnany koncert nem volt a környéken, így lehetett rockolni nyuodtan.

A halakról tudjuk, hogy nem játszanak döntetlenre: Senior Hal teljesen indokolatlan módon ezt az egész koncertet egy vastag fekete ingben tolta le, BingEs pedig a buli után az általam indított  100 nap/10.000 burpee az Utolsó Csillagharcossal kihívás részeként lenoymta velem az aznapi 100 ötütemű fekvőtámaszt. Így néztünk ki utána:

bing.JPG

Szóval, míg az Ivan and the Parazol játszott, mi sportoltunk picit:D

Utána pedig Zion Refresh kihagyhatatlan-nagyon jól sikerült- debütáló koncertjén pihegtünk, aminek sok nyilvánvaló előnye mellett az egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy az egyik légkondiconált festiválhelyszínen lett megtartva (HALL, i love you so much...)

A '90es évek ír punkjai, a Therapy? tagjai kis fáziskéséssel ideértek, és egy kiváló nosztalgiakoncertet adtak a korombeli rockandroll apukáknak. (a nosztalgia ez esetben nem a produkcióra vonatkozik, hanem az életkorunkra).

Egy rövid gitárhős küldetés a Media Markt sátorban, egy kiváló hangulatú Vis Maior koncert, egy pár számos kötelező Tankcsapda kör , majd egy erős és hajnalig tartó buli:

A Spanish Wax a '90es évek legneccesebb zenéinek és a legvadabb subbasszusoknak a keverékét hozták el nekünk, hajnal egykor pedig átadták a lemezjátszót JumoDaddynek, aki szintén óriásit tekert azoknak, akik a Campus Fesztivál utolsó perceit is ki akarták élvezni. (akik egyébként nagyon sokan voltak).

13701047_10202110886251642_8113736172145051110_o.jpg

 

Találkozunk 2017-ben?

Ha igen akkor:

- légyszi legyen már Ozone Mama koncert!

- a "másik színpad ide is átszól", mindenhol...ez néha picit zavaró

- az eddigi sikeres tendenciát tessék követni, kedves szervezők, mert egy két apró kellemetlenségen kívül elmondható, hogy ez a fesztivál évről évre jobb!

 

 

Campus Friday

A nulladik és az első nap sem telt eseménytelenül a Campuson, de a péntek, na az aztán...

A korai órákba (délután négy) a Middlemist Red koncertjét néztem meg, amely olyan volt, mint a fény a reménytelen rockandroll alagút végén. Egy pici probléma adódott csupán (ami nem engem érintett): a színpadra úgy kíméletlenül odasütött a nap, hogy a zenekar minden bizonnyal az első szám felénél elkezdett gondolkodni a fekete viselet megújításán.

13719582_10202105563518577_5701172329010761147_o.jpg

 A pszichedelikus életérzést aztán egy kis jamaicai-balkáni feelingre cseréltük a P.A.S.O. jóvoltából, aki még Gagarin szellemét is megidézték.

A Felső Tízezer zenekarra először a név alapján azt hittem hogy egy újabb rap-banda, de aztán a turnémenedzserek gyöngye, Szolnoki-Kovács Péter tájékoztatott, hogy ez nem az. Az első hanganyagok alapján úgy tűnt, hogy egy húsz éves fáziskésében lévő Kispál-HS7 klónnal van dolgom, de a negatív prekoncepciók ellenére be kellett látnom, hogy ez a zenekar élőben nagyon jól működik. Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapembere nyilatkozta egyszer, hogy ha valaki a '90es években játszott a kultikus klubokban, és elkezdte a számait játszani a Tilos Rádió, akkor máris befutott. A Felső Tízezer pedig épp az a zenekar, ami erre a sorsra jutott volna, hamarabb születik meg... így kicsit rögösebb út vár rájuk, de az biztos  2-3 év múlva nagyobb színpadokon fogjuk viszontlátni a csapatot. Ugyanúgy, ahogy az utánuk játszó Éva Presszót is. 

 A fesztivál szervezői erre az estére időzítették a két legnagyobb sztárfellépőt, Jess Glynne-t és a Clean Banditet -akik mindketten iszonyatos, profi showt csináltak- de előtte muszáj volt az egyik legjobb hazai zúzda-zenekart, az Apey And the Pea-t megnézem. (az előtte játszó Uzipovot is muszáj lett volna, de olyan hangerővel játszott a zenekar, hogy muszáj voltam pár szám után egy csendesebb hangtartományba teleportálni magam.)

Mivel a fent említett két kiemelt fellépő a várakozásoknak megfelelően irtózatos mennyiségű ember (már megint látogatói rekord?) jött be a fesztiválra, én ezt a napot neveztem ki "pihenőnapnak" és elég hamar nyugovóra tértem, hogy erőt gyűjtsek az utolsó nekifutásra.