egy látensértelmiségi alibigitáros forradalmár megmondásai

A rockújságrás startupja: a Grungery

2016. szeptember 28. - fehersolyom

A ’90-es évek elején, a grunge robbanás idején voltam kamasz, így egy szerencsés életkori sajátosság, hogy fiatal koromban épp elkapott a rockzene utolsó hőskorszaka (ezért egyébként nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert ez a momentum alapvetően határozza meg a zenéhez való viszonyulásomat a mai napig.)

10590619_1042632115763618_3641838796114142873_n.png

Néhány tucat, vagy talán néhány száz ember maradt a hazai zenei közegben, aki ugyanezt a zenei útravalót kapta, és napjainkig jelent neki ez az egész grunge dolog valamit „valamit”.

Jó pár éve önmagam választottam azt a szerepet, hogy az underground zenei mozgalmak krónikása legyek, ezért egyfajta fanatikus küldetéstudattal vágtam bele abba a munkába 2012 elején, hogy a seattlei mindent felforgató zenei mozgalomnak emléket állítsak. Egy, mára már megszűnt zenei magazin hasábjain jelent meg először az a 9 részes cikksorozat (ITT, ITT és ITT olvasható az első pár rész, a többi értelemszeűen meglesz utána:D), amelynek hatására sok virtuális hátba veregetést kaptam, és egy kis megerősítést: ilyen írott formában még senki nem állított itthon emléket a grunge zenei mozgalmának.

Ezeknek a visszajelzéseknek a milyensége és a mennyisége jól esett, mert kiderült, hogy valami hiánypótló dolgot hoztam létre… pedig eredetileg csak önszórakoztatásnak indult az egész.

Az ominózus cikksorozat járta a maga útját, később a 2015 januárjában itt, a 3MMM blogon futott egy „újabb kört”. Ekkor már egyesek egyenesen úgy aposztrofáltak, mint a grunge hazai „one and only” szakértőjét.

1 (vagy 2)hónappal később aztán  egy médiatörténelmi eseménynek lettem részese: Kovács „Kisvakond” Tomi, az Men In The Box  nevű Alice In Chains Tribute zenekar énekese küldött egy linket, és egy meghívót egy oldalra: ez volt a grungery.hu. A magyar grunge oldal.

Kigúvadt a szemmel ültem a monitor előtt. Nem hittem el, hogy a 2010-es évek Magyarországán, ahol egy egyre szűkülő kör a rockzene halálát vízionálja nap, mint nap, valaki elindít egy kifejezetten csak a grunge műfajjal foglalkozó oldalt? Annyira bájosan halálra ítéltnek tűnt az ötlet, hogy azonnal nyomtam egy lájkot, és dobtam is egy üzenetet a korábbi cikkeimmel.

„Szia!

Grunge rajongóként és zenei újságíróként is nagy örömmel konstatáltam a  Grungery létezését.

Egy 10 részes cikket írtam pár éve ebben a témában, nemrég folytatásokban a saját blogomra (3mmm.blog.hu) is elkezdtem feltenni. Most járok a 6. résznél. Azt gondolom, hogy valamilyen módon talán te is tudod hasznosítani ezeket, ezért az eddig megjelenteket grunge baráti szeretettel küldöm:

…”

Rövidesen rövid, velős, és pozitív válasz jött az oldalról:

„Szia, hát ez óriási! Most van egy s.o.s. dolgom, utána visszajövök! Köszönöm! PM”

PM, vagyis Pintér Miklós. Érdemes megjegyezni ezt a nevet.

13718520_1654077221569675_635759242529560338_n.jpg

Elkezdtünk levelezgetni, a cikksorozat pár része meg is jelent az oldalon (később még pár új iromány is), és közben kaptam egy képet a Grungery atyjáról, Mikiről: ritkán válaszolt, röviden, és mindig szabadkozott, hogy elfoglalt.

Közben viszont olyan mennyiségű és minőségű cikkhalom kezdett megjelenni az oldalon, hogy csak ámultam és bámultam. Honnan jött ez a srác, hogy ennyi mindent tud? Seattleben született, és ott is nőtt föl, mint Deák Bill Kőbányán? Vagy sosem alszik és becsatlakozva „guglizik” a Pearl Jam meg a Soundgarden szavakra?

Egy-egy publikációját olvasva bele sem merek gondolni, hogy mennyi kutatómunkát végez ez a srác.

Az idő előre haladtával egy keményen dolgozó családapa képe kezdett el kirajzolódni előttem, aki azt választotta hobbijának, hogy életben tartja KisGrofó országában a grunge szellemét.

Nem újságíró, szívszerelemből ír, és ezt olyan alapossággal és igényességgel teszi, hogy azt bármelyik profi zsurnalizsta csak megirigyelni tudja (vagy esetleg tanulhat tőle). Nem kap, és nem kér pénzt senkitől. Arról és akkor ír, amit, és amikor akar. A saját pénzén utazik ki Seattlebe, hogy az ottani koncertekről, történésekről beszámolót írhasson. (egyszer még a repülőjegyét is átetette, hogy egy plusz napot maradhasson és megnézhesse a Malfunksun  buliját egy világvége klubban, Evetettben, 50 mérföldre Seattletől, ahol rajta kívül 29-en voltak a csapossal együtt).

Ennek az oldalak ma, az indulás után alig másfél évvel több, mint 5000 lájkolója, és több ezres látogatottsága van. Grunge rajongók, zenészek, rockerek, újságírók, nosztalgiázók, irigykedők olvassák rendszeresen. Olyan gyorsan és exponenciálisan növekszik a lap (el) ismertsége, mintha egy igazi újságírói start up lenne.

13568859_1362703193756507_1176215470786494217_o.jpg

Pintér Miki megmutatta, hogy hittel, kitartással, alázattal, hitelességgel és szeretettel, (valamint nagyon nagyon sok belefektetett idővel és energiával) egy halálra ítélt dolog is sikerre vihető egy egyébként nem túl sikervárományos „ágazatban”.

És attól függetlenül, hogy valaki szereti e a grunge nevű zenei műfajt vagy sem, ez a hozzáállás az, amit mindenkinek meg kell tanulnia ahhoz, hogy sikeres legyen az életben...de persze ez csak egy szubjektív életvezetési jótanács...

Én a magam nevében inkább "csak"köszönöm Mikinek a tartalmas olvasmányélményeket, és az inspirációt, a többiek pedig vonják le a konzekvenciát maguk!

„Hey, hey, I, oh, I'm still alive…”

Bővebben a Grungery FB oldalán, ITT. 

A Ghost Toast bekerült az NFL-be!

A Ghost Toast zenekar bekerült az NFL be, ami nem kis teljesítmény, mivel egy instrumentális zenét jàtszò debreceni metàlcsapatról van szó. Miről is van szó pontosan? Stefán János, a csapat basszusgitárosa válaszolt:


1. Hogy is "kerületek" képbe az NFL-nél?


Az NFL nálunk már régi szenvedély, Bence (Rózsavölgyi Bence, a csapat gitárosa-a szerk.) is és én is régóta követjük, az átlagnál sokkal aktívabban. Mindkettőknek van kedvence, nálam a Baltimore Ravens, nála a Detroit Lions. Én személy szerint vagy három különböző szurkolói fórumon vagyok jelen, lehetőség szerint minden meccset megnézünk. A történet meg úgy alakult, hogy a hivatalos Ravens weboldal írta ki a twitterére a minap, hogy keresik a legérdekesebb, legszokatlanabb rajongói történeteket, ezen felbuzdulva meg is írtam a sajátomat. Válaszoltak is egyből hogy ez nagyszerű, és még további kérdéseket is feltettek, amire a válaszokat hozzáírtam a sztorihoz. Aztán kb 1 nap múlva az egyik legnagyobb Ravens rajongói weboldal írta ki a twitterre, hogy zenéket/zenekarokat keresnek, akik Ravens témájú, vagy ahhoz közeli dalokat csináltak. Nekik is elküldtem ugyanazt a történetet, és ők azonnal válaszoltak is, majd ki is rakták a sztorit az oldalra és az összes szociális médiába. Ami szerintem viszont a legnagyobb örömöt okozta az egészben az az, hogy magának a vezetőedzőnek, John Harbaugh-nak is megmutatták a dalokat (az egyikben ugye az ő hangja hallható), és nagyon tetszett neki!

war2.jpg


2. Amikor a Legacy megszületett, milyen indíttatásból került bele az Ravenses motiváló szöveg?

A dal már majdnem teljesen készen volt strukturálisan amikor eszembe jutott, hogy meg lehetne bele próbálni a Ray Lewis beszédét. Ray egy hatalmas játékos volt a karrierje alatt, a hírességek csarnokába is be fog kerülni, a motivációs beszédei már a játékoskarrierje alatt is egyedülállóak voltak. A cél alapvetően nem az volt, hogy Ravens témájú legyen a szöveg, vagy hogy Ray-től származzon. igazából az üzenete az, a mondanivaló, ami miatt bele gondoltam rakni az egyik nótánkba valamikor. (Ilyesmit egyébként is gyakran csinálunk, bárhonnan származhat bármilyen hang, szöveg, ha nem tilos és minden egyéb szempontból megfelel, akkor megpróbáljuk felhasználni.) A hangmintát egy meglehetősen szörnyű minőségű videóból kellett kiszedni, de a legjobb benne az, hogy szinte semmit sem kellett vágni benne, pontosan olyan hosszú volt amilyennek lennie kellett, tökéletesen illeszkedett az alatta levő témához ritmikailag is. Megmutattam a többieknek hogy mit szólnak hozzá, és mindenki vevő volt rá. A részletesebb háttér és maga a szöveg megtalálható a weboldalunkon. http://www.ghosttoast.hu/legacy-2/



3. Miért pont a Ravens? Miért nem a Seahawks, a Redskins, vagy más csapat?


Ez egy összetett kérdés, miért választ bárki bármilyen csapatot? Az én személyes esetemben amikor NFL-t kezdtem/kezdtünk nézni, akkor még nem volt kifejezett kedvencem. A Ravens azért lett szimpatikus mert nem tartozik a legnépszerűbbek közé az USA-ban sem, viszont egy remek franchise, nagyszerű korábbi és jelenlegi játékosokkal. Borzasztóan szimpatikus a vezetőség, az edzők, az a mentalitás amit itt meghonosítottak (ugyanis ebben a formában ez a csapat "csak" 1996 óta létezik). Amit és ahogy csinálnak, az néhány szezon alatt nekem elég volt hogy melléjük álljak, azóta pedig (4 évvel ezelőtt) a második Super Bowlt is megnyerte a csapat, ennél nagyobb dolog pedig nincs egy rajongó számára. Bence hasonlóan van a Lions-szel, a Ghost Toast családban viszont van Cardinals és Saints szurkoló is, és egymásért, a másik csapatáért is tudunk szurkolni.

4. Mit tett hozzà ez a váratlan esemény az ismertségetekhez külföldön? És itthon?

Az idő majd eldönti, de minden ilyen publicitás nekünk csak jól jön. Konkrétumokat most még nehéz mondani, egyelőre nem hívtak amerikai turnéra, de valószínűleg csak elfoglaltak a szervezőirodák. :) Sok helyre kikerült a cikk, nagyon sok ember megnézte, lájkolta, pedig ezek a nóták már három évesek... Itthon is szép kört futott a történet, mindenhonnan nagyon pozitívak a visszajelzések, a TrashTalk-ból Kovács Sanyi levelének különösen örültünk, ő az egyik kedvenc szakértőnk, az, hogy ő személyesen írt nekünk, még jobbá tette az egészet. A FűzővelKifelé! blog is megírta a sztorit, remélhetőleg többen meghallgatták a dalokat, és talán nem csak ezeket, hanem a többit is. Ha pedig így van, akkor nekünk már megérte.

5. Milyen kimenete lehet az ügynek?


Különösebb nagy kimenetelre azért nem számítunk, ami ebben benne volt, az szerintem kijött már belőle. Egy dolog viszont van, ami még megtörténhet az események nyomán, és azon már nagy erőkkel dolgozunk, de hogy pontosan mi ez, az egyelőre maradjon a mi titkunk. Ha oda kerülünk hogy sikerül, akkor majd tudatjuk a kedves érdeklődőkkel úgyis!
gt.jpg

SOA Soundtrack Magyar Verzió

TOP 12 hazai garázsrock előadó

Egy meglehetősen örvendetes dolog zajlik a hazai zenei élet undergroundjában: kis fáziskéséssel elindult egy nagy garage rock revival, Már-már gombaként szaporodnak a menőbbnél-menőbb, nemzetközi szinten is potenciált rejtő rockzenekarok itthon. Olyannyira, hogy lassan egy külön Sons Of Anarchy soundtracket lehetne magyar zenekarok számaiból összeállítani. És ha lehetne, akkor miért ne tegyük meg?

12. Külön öröm számomra, hogy a fent leírt bevezetőben írt gondolatokat a Cseh Tamás program zsűrije is magáénak tudja, így a felbukkant tehetségeket nem csak tudomásul veszi, hanem adott esetben támogatja is, még akkor is, ha a megszokott zenei trendektől eltérő, amerikai stílusú muzsikát nyom egy zenekar, mint a Run Over Dogs. Élőben most láttam őket először a Campus Fesztiválon, és így is nagyon meggyőzőek voltak (ugyebár egy rockzenekar esetében mindig vízválasztó a studióanyagok és az élő megszólalás összehasonlítása).Ehhez a nótához és a hozzá készült videóhoz például semmit nem kellene hozzátenni ahhoz, hogy egy SOA aláfestőként szolgáljon.

 

11. Szintén a Cseh Tamás Program felfedezettje a Hello Hurricane. Bár kicsit több az angol hatás a zenéjükben, mint az amerikai, azért még simán beleférnek ebbe a kis válogatásba.

 

10. A The Trousers legutóbbi száma, a Sonic Desert igazi sivatagi rock. Hangi-és képi megjelenítésében abszolút hozza a Kemény Motorosokra jellemző hangulatot (bár, jobban belegondolva ez a zenekar szinte bármelyik, korábbi munkájára elmondható....)

 

9. A The Luckies felbukkant beimportálta a '60as éveket a magyar zenei világba, és nem egy, hanem három SOA kompatibilis számot szállított le az első hanghordozóján. Mi lesz itt még?

8. Az Middlemist Red az egyik legizgalmasabb zenekar számomra a jelenlegi hazai felhozatalban, hogy miért, arról ITT írtam bővebben. A beborult riffek pedig magukért beszélnek:

7. Ozone Mama 100% rock, 100% americana. A Hard Times kezdő riffje pedig tökéletesen illene egy jelenethez, ahol kemény motoros csávók halomra lövik egymást.

 

6.A Joystix a hazai garage rock első fecskéje, a zenekarok meg nem értett zsenije. És országút amcsi bluest is remekül játszanak. 

5. Mikor először láttam a Junkie Jacl Flasht, azt hittem, hogy a Rolling Stones reinkarnálódott. Pedig az nem lehet, mert az öregek még mindig gördülnek. 

 

4. Burning Full Throttle: ha a BFT-nek csak lemezborítóját nézed meg, akkor sem kérdezed meg, hogy mit keres a zenekar ebben a válogatásban...

3. Little G Weevil :A magyar gitáros olyan jó az "egyszemélyes blues" műfajában, hogy az Egyesült Államokban is megállta a helyét. Így nem is kérdés, hogy egy amerikai filmsorozatba beleférne e kísérőzenének...

2 .Ivan and the Parazol :A zenekar kapott hideget meleget bőven, de a zenei irányultságuk miatt mindneképp idevenném őket. Sokan "alibirockereknek" ttulálják őket, de ha más nem egy romantikusabb SOA jelenethez mindenképp használnám ezt a nótát:

vagy ezt, egy lazább családi/haverkodó jelenethez...

1. Tankcsapda: A Sons of Anarchyban egyszerű felfogású, szakállas, bőrdzsekis gyerekek cseppet sem unalmas mindennapjait kísérhetjük figyelemmel. A Tankpcsapda legutóbbi klipes számával ezt a hangulatot ültette át tökéletesen magyar viszonyokra. Motor, szakállas férfiak, egyszerű, de magvas gondolatok. Lehet, hogy Marilyn Manson és Dave Navarro helyett inkább Sidiéknek kellett volna szerepelni a sorozatban, mint híres zenész?

Ha lesz 8. évad, valaki szóljon az alkotóknak, hogy zeneileg kész a dolog, azzal már nem kell fáradni, csak el kell jönni egy picit  a vad-keletre, Magyarországra.

Utolsó nekifutás

...avagy milyen legyen a 2017-es Campus?

A sikeres erőgyűjtés után nekivágtunk -ezúttal családilag- a Campus utolsó napjának.

Szokás szerint négy körül érkeztünk, mert egyrészt ekkor kezdődnek nagyjából a koncertek, másrészt az az illúziónk volt, hogy ekkor már nincs annyira meleg. Sajnos az utóbbi dologban elég nagyot tévedtünk.

Az OTP Junior színpad a napsütés szempontjából eddig is kellemetlen élmény lehetett az ott játszó zenészeknek és az őket félárnyékban néző fesztivállátogatóknak.

A szombat pedig -megkockáztatom-a  legmelegebb nap volt.

Ilyen előfeltételek mellett a fesztivál leghősiesebb zenekara a Fish! volt, hiszen a szabadtéri szaunaként funkcionáló színpadon is a szokásukhoz híven felejthetetlen koncertet adtak, miközben voltak annyira kedvesek és figyelmesek, hogy a palackozott vizet dobáltak a közönségbe, és a roadok a színpad széléről vizipuskákkal enyhítették a hőség tüneteit.

Megjegyzem, nagyon sok éve, hogy a megboldogult KOTTA Fesztiválon ilyen korai órában láttam a zenekart játszani, bár akkoriban még idegen nyelven énekeltek és a közönség is csak egy sorból állt.

Mondjuk volt előnye is az időpontválasztásnak, hogy sem Halott Pénz, sem Punnany koncert nem volt a környéken, így lehetett rockolni nyuodtan.

A halakról tudjuk, hogy nem játszanak döntetlenre: Senior Hal teljesen indokolatlan módon ezt az egész koncertet egy vastag fekete ingben tolta le, BingEs pedig a buli után az általam indított  100 nap/10.000 burpee az Utolsó Csillagharcossal kihívás részeként lenoymta velem az aznapi 100 ötütemű fekvőtámaszt. Így néztünk ki utána:

bing.JPG

Szóval, míg az Ivan and the Parazol játszott, mi sportoltunk picit:D

Utána pedig Zion Refresh kihagyhatatlan-nagyon jól sikerült- debütáló koncertjén pihegtünk, aminek sok nyilvánvaló előnye mellett az egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy az egyik légkondiconált festiválhelyszínen lett megtartva (HALL, i love you so much...)

A '90es évek ír punkjai, a Therapy? tagjai kis fáziskéséssel ideértek, és egy kiváló nosztalgiakoncertet adtak a korombeli rockandroll apukáknak. (a nosztalgia ez esetben nem a produkcióra vonatkozik, hanem az életkorunkra).

Egy rövid gitárhős küldetés a Media Markt sátorban, egy kiváló hangulatú Vis Maior koncert, egy pár számos kötelező Tankcsapda kör , majd egy erős és hajnalig tartó buli:

A Spanish Wax a '90es évek legneccesebb zenéinek és a legvadabb subbasszusoknak a keverékét hozták el nekünk, hajnal egykor pedig átadták a lemezjátszót JumoDaddynek, aki szintén óriásit tekert azoknak, akik a Campus Fesztivál utolsó perceit is ki akarták élvezni. (akik egyébként nagyon sokan voltak).

13701047_10202110886251642_8113736172145051110_o.jpg

 

Találkozunk 2017-ben?

Ha igen akkor:

- légyszi legyen már Ozone Mama koncert!

- a "másik színpad ide is átszól", mindenhol...ez néha picit zavaró

- az eddigi sikeres tendenciát tessék követni, kedves szervezők, mert egy két apró kellemetlenségen kívül elmondható, hogy ez a fesztivál évről évre jobb!

 

 

Campus Friday

A nulladik és az első nap sem telt eseménytelenül a Campuson, de a péntek, na az aztán...

A korai órákba (délután négy) a Middlemist Red koncertjét néztem meg, amely olyan volt, mint a fény a reménytelen rockandroll alagút végén. Egy pici probléma adódott csupán (ami nem engem érintett): a színpadra úgy kíméletlenül odasütött a nap, hogy a zenekar minden bizonnyal az első szám felénél elkezdett gondolkodni a fekete viselet megújításán.

13719582_10202105563518577_5701172329010761147_o.jpg

 A pszichedelikus életérzést aztán egy kis jamaicai-balkáni feelingre cseréltük a P.A.S.O. jóvoltából, aki még Gagarin szellemét is megidézték.

A Felső Tízezer zenekarra először a név alapján azt hittem hogy egy újabb rap-banda, de aztán a turnémenedzserek gyöngye, Szolnoki-Kovács Péter tájékoztatott, hogy ez nem az. Az első hanganyagok alapján úgy tűnt, hogy egy húsz éves fáziskésében lévő Kispál-HS7 klónnal van dolgom, de a negatív prekoncepciók ellenére be kellett látnom, hogy ez a zenekar élőben nagyon jól működik. Prieger Zsolt, az Anima Sound System alapembere nyilatkozta egyszer, hogy ha valaki a '90es években játszott a kultikus klubokban, és elkezdte a számait játszani a Tilos Rádió, akkor máris befutott. A Felső Tízezer pedig épp az a zenekar, ami erre a sorsra jutott volna, hamarabb születik meg... így kicsit rögösebb út vár rájuk, de az biztos  2-3 év múlva nagyobb színpadokon fogjuk viszontlátni a csapatot. Ugyanúgy, ahogy az utánuk játszó Éva Presszót is. 

 A fesztivál szervezői erre az estére időzítették a két legnagyobb sztárfellépőt, Jess Glynne-t és a Clean Banditet -akik mindketten iszonyatos, profi showt csináltak- de előtte muszáj volt az egyik legjobb hazai zúzda-zenekart, az Apey And the Pea-t megnézem. (az előtte játszó Uzipovot is muszáj lett volna, de olyan hangerővel játszott a zenekar, hogy muszáj voltam pár szám után egy csendesebb hangtartományba teleportálni magam.)

Mivel a fent említett két kiemelt fellépő a várakozásoknak megfelelően irtózatos mennyiségű ember (már megint látogatói rekord?) jött be a fesztiválra, én ezt a napot neveztem ki "pihenőnapnak" és elég hamar nyugovóra tértem, hogy erőt gyűjtsek az utolsó nekifutásra. 

Campus Coming Out

meleg volt az első nap...

A 2016-os Campus Fesztivál egy erős nulladik nap után még nagyobb fokozatra kapcsolt.

Mondhatni, meleg lett a helyzet.

A fesztivál számomra legérdekesebb helyszíne számomra a Cseh Tamás Program keretében felszínre bukkanó ifjú titánokat felvonultató dehír színpad. (az új kedvenc zenekarom pedig a RUN OVER DOGS).

Sajnos a bokros teendőim miatt a 16.00 kor kezdődő Nyolcadikosok koncertjének csak a második felére értem oda (excelent fuck off!) de így is jó volt látni, hogy az első stadionkoncertjét adó banda hogyan idézte meg a Pride szellemét.

8.jpg

Ezzel a coming outtal a zenekar engem is felbátorított, és az este egy későbbi szakaszában a házasodás előtt álló, CSOK partnert kereső Gismo barátommal is egymásra találtunk, ezzel gyorsan meg is alapoztuk a jövőnket és behúztunk 10 millát.

13707805_10209252853339004_3839692351278966400_n.jpg

És mi történt még közben?

- Belenéztem a NOMAD zenekar koncertjébe, ami egyrészt időszerű, másrészt meggyőző volt.

- A The Biebers koncertjén pár szám erejéig iszonyat jól buliztam, csak senki nem vette észre...

- Az Anna and the Barbies koncertje közben az jutott eszembe, hogy Pásztor Anna 4 PREZIDENT!

bieb.jpg

- évek óta mindig elfelejtek Junkies koncertre menni, így bepótoltam. ÉÉÉs még mindig kívülről fújom az összes szöveget!

- részt vettem az éves menetrendszerű Konyha koncertemen, ami szokás szerint jó volt...

- A Campus egyik külföldi kiemelt fellépője , a Kensington olyan hangosítással tolta le a bulit, hogy a lábdobot még mindig a gyomromban érzem...

- A Netsky a fesztivál történetének legerősebb DJ szettjét tolta le tegnap este, esetleg a szombati Spanish Wax bulinak van halvány esélye, hogy ezt überelni tudja....

Az éjjel soha nem ér véget, legalábbis még két napig, Debrecenben! Folyt Köv. 

 

Campus Fesztivál 0. nap

beszámoló egy erős bemelegítésről

Tegnap kezdetét vette a keleti végek legnagyobb házibulija  kulturális eseménye, a Campus Fesztivál.

A tavalyi évben elért ugrásszerű nézőszám csúcsdöntés magával hozta azt az igényt, hogy a fesztivált kicsit kibővítsék, illetve infrastrukturálisan átszabják a szervezők.

Ez magával hozta azt, hogy a megszokott helyszínek némelyike máshol, máshogy van, ráadásul nulladik nap, tehát a Pepsi Nagyszinpad irányába  a közlekedés nem is volt biztosítva. Az eddigi gyakorlat szerint és a "félgázos" 0. nap után biztos, hogy a fesztiválszervezők az idén is kreatív tereket álmodtak meg a látogatóknak, viszont a szükséges változtatások miatt picit több időt kell szánni a terepbejárásra. És még egy technikai újítás: a rendezvény készpénzmentessé vált. 

A zenei felhozatal évről évre színesedik, az idén két nagyszínpad, 192 magyar és 7 külföldi előad, és a becslések szerint 85 000 látogató várható majd itt. 

Persze a nagyágyúkat nem a fesztivál bemelegítő napján lövik el, de így is erős line-upot sikerült összehozni.

Az OTP Junior Nagyszínpad délután 4 kor kezdett, az első lemeze után feloszlott, majd újra összeállt, sikervárományos Fran Palermoval. A szemtelenül fiatal indie (?) banda egy kiforott produkciót hozott el a félárnyékban helyet foglaló közönségnek. Debrecenben nem játszottak még sokat (talán most először léptek fel a cívisvárosban, de ebben nem vagyok biztos). A csapat zeneileg komplex és kiforrott, mentalitásban pedig a Middlemist Redet követik, így a külföldi siker determinált az esetükben. A koncerten olyan érzésem van, mintha a '90es évek Liam Gallagher (Oasis) nevével fémjelzett rockandroll flegmaságot a woodstocki korszakba exportálnánk.

Az erős nyitókoncert közben a The Orange Sofa tagjaival is összefutottam, akik felhívták a figyelmemet, hogy nem sokkal a nyitó koncert után ők is hangversenyt adnak, így dehir.hu színpad felé vettem az irányt, és közben belefutottam a fesztiváltörténet legellenállhatatlanabb direkt marketinget folytató italmérésébe, ahol elfogyasztottam az első sörömet.

csaksor.jpg

A rózsaszín narancssárga kanapés stadionrock koncert után egy kis látogatást tettünk a civil faluba (bizony-bizony, sok érdekesség van ám ott, tessék csak megnézni). 

Az Superbutt-ból ÖRDÖGgé avanzsált koncert után egy éles váltással a keresztény rockot prezentáló Neonhal koncertjét néztük meg, am nyilván nem meglepetés senkinek, hiszen már jó előre megírtam, hogy ott leszek, ITT. 

A csapatnak ez a harmadik élő koncertje volt, de máris változásokat eszközöltek a felállásban. A mostani buli egyfajta staféta átadás volt, hiszen a régi basszusgitáros és az új egyaránt színpadra állt ma. Az egyikük értelemszerűen leköszönt, másikuk pedig bemutatkozott a közönségnek ebben a minőségben. Sok szerencsét a csapatnak a továbbiakban!

13709741_1217260394974231_663981539_o.jpg

 

A Neonhal koncertjének helyszíne mellett volt a Cseh Tamás Program sátra is, ahol néhány érdekes tesztet. Én például olyan kérdéssel i találkoztam ahol a magyar alternatív kultúra egyik nagyágyúja, Dadan volt a megoldás. (tudjátok, ő az a menedzser, akinek érdemei elismeréseképpen nevesített színpada lett Orfűn)

És ha már Dadan, akkor meg kell említenünk a Captain Morgan Arénában megrendezésre kerülő  Supernem parádés buliját, amelyben sok régebbi, számomra kedves nótát leporoltak, és ezt nagyon köszönöm nekik. És persze köszönöm a velem bulizó Debreceni Hősök és Nemzet Ifjúsági Tanács tagoknak, hogy az emelkedett hangulat közepette elnézték nekem, hogy átlógtam a önmagát újrastruktúráló Frogshow koncertjére, néhány szám erejéig. 

A 50% -ban megújult banda egy különleges bulival tért vissza, csak Three Days Grace feldolgozásokat toltak, azt viszont annyira összeszedetten, mintha 18 éve ebben a felállásban zenélnének. 

frog.jpg

A nap zárásaként egy kiváló Ganxsta Zolee és a Kartel hangversennyel szórakoztunk kulturáltan én, és a legkedvencebb sógorom. 

Az első nap pedig már teljes gázzal robog tovább a Campus!

Ott találkozunk!

 

A Campus Fesztivál mérföldkövei

szigorúan szubjektív

1. Az első nagy koncert: Motörhead (2004)

Debreceni rockersrácként nekem a "nagy" koncertet általában a Tankcsapda év végi záróbulija jelentette. Ott volt  a megszokott klubkoncertektől eltérő nagyobb hang-é fénytechnika, és persze tömeg. A Campus Fesztivál jogelődje, a Vekeri-Tó Fesztivál hozta el számomra az első igazán nagy, külföldi kedvenc zenekar élményét azzal, hogy  a 2004-ben a hazai húzónevek mellett elhozták a keleti végekre a megtestesült és nagybetűs Rock and Rollt. A koncert iszonyatosan nagy élmény volt, az utóéletéről pedig annyit, hogy a fesztivál utáni hétfőn üzemorvosi vizsgálaton voltam, ahol megállapították, hogy a haláom nem túl jó. (azóta rehabilitálódtam, köszi az aggódást). Tavaly decemberben a Motörhead atyja, Lemmy elment, de a szaksajtót olvasva, és az utolsó időszak koncertjeit visszanézve értékelődik csak fel igazán ez az élmény: aki ott volt akkor , az még egy ereje teljében levő zenekart láthatott/hallhatott. Részemről bakancslistás élmény volt.

 2. Urbanizálódó fesztivál

2009-ben a Debrecentől 8 km-re eső Vekeri Tó mellől a szervezők egy merész húzással beköltöztették a fesztivált a városba. A lakosság jelentős része komoly ellenállást tanusított, ugyanakkor viszont észrevehetően megnőtt  afesztivállátogatók száma is. A folyamatosan épülő-szépülő-fejlődő urbanizálósó teret a szervezők pedig szépen integrálják évről évre. Így az idén két éves Nagyerdei Stadion, vagy a tavaly nyáron megnyílt Nagyerdei Víztorony a Campus szerves részét képezik. 

3. Családbarát Fesztivál

A Campus  a kezdetektől az életem részét képezi, voltam már a fesztivál történetében "bokorugró" hibaelhárító, fellépő zenész, kitelepült civil szervezeti dolgozó, sajtós, és fotós egyaránt. Ugyanakkor Apa is vagyok. Talán ez utóbbinak köszönhető, hogy nem csak a koncertfelhozatalt, az infrastruktúrát, vagy  a kísérő programok milyenségét nézem, hanem azt is, hogy a gyerekeimmel mit tudok kezdeni itt, akkor ha ki akarom hozni őket. Erről talán elég annyit írnom, hogy én voltam annak a sajtótörténeti eseménynek az előidézője, hogy a Campust a ˇlegcsaládbarátabb" fesztiválnak tituláltam. Örülök, hogy a kicsik és nagyok együtt, generációkon átívelő módon tudnak fesztiválozni, kulturált körülmények között.

img_0235.jpg

4. Nemzetközi fellépők

Sok fika érte a Campust egy időben, amiért a hazai nagy szentháromság (Tankcsapda-Quimby-Ákos) mellé nem sorakoztat fel nemzetközi húzóneveket. A szervezők azonban szépen, lassan, lépésről lépésre ezt a kívánságot is teljesítették. A "B" kategóriás sztárocskáktól eljutottunk a tavalyi évben Caro Emerald és az Enter Shikari koncertjéig. Az idén pedig minden eddiginél erősebb lesz a sztárfellépők névsora, erről bővebben ITT.

5. Társadalmi esemény

A Campus nem csak móka és kacagás, hanem egy találkozási pont is. Van egy csomó ember, akikkel egy évben egyszer itt tudok találkozni, beszélgetni. De gondolom, nem vagyok ezzel egyedül...

 

 

A Brexiten túl is van Campus

Az idei Campus Fesztivál igen bőkezűen bánik a külföldi sztárfellépőkkel:

Három produkció is érkezik a brexiten túli Egyesült Királyságból:

A tavaly új lemezzel jelentkező őspunk Therapy?:

A dögös vörös Jess Glynn:

És végül, de nem utolsó sorban a Clean Bandit:

 Ezen felül jön még a belga Netsky, a holland Kensington, Camo & Krooked, és persze  a hazai nagyok, például a Tankcsapda és a Quimby.