A sikeres erőgyűjtés után nekivágtunk -ezúttal családilag- a Campus utolsó napjának.
Szokás szerint négy körül érkeztünk, mert egyrészt ekkor kezdődnek nagyjából a koncertek, másrészt az az illúziónk volt, hogy ekkor már nincs annyira meleg. Sajnos az utóbbi dologban elég nagyot tévedtünk.
Az OTP Junior színpad a napsütés szempontjából eddig is kellemetlen élmény lehetett az ott játszó zenészeknek és az őket félárnyékban néző fesztivállátogatóknak.
A szombat pedig -megkockáztatom-a legmelegebb nap volt.
Ilyen előfeltételek mellett a fesztivál leghősiesebb zenekara a Fish! volt, hiszen a szabadtéri szaunaként funkcionáló színpadon is a szokásukhoz híven felejthetetlen koncertet adtak, miközben voltak annyira kedvesek és figyelmesek, hogy a palackozott vizet dobáltak a közönségbe, és a roadok a színpad széléről vizipuskákkal enyhítették a hőség tüneteit.
Megjegyzem, nagyon sok éve, hogy a megboldogult KOTTA Fesztiválon ilyen korai órában láttam a zenekart játszani, bár akkoriban még idegen nyelven énekeltek és a közönség is csak egy sorból állt.
Mondjuk volt előnye is az időpontválasztásnak, hogy sem Halott Pénz, sem Punnany koncert nem volt a környéken, így lehetett rockolni nyuodtan.
A halakról tudjuk, hogy nem játszanak döntetlenre: Senior Hal teljesen indokolatlan módon ezt az egész koncertet egy vastag fekete ingben tolta le, BingEs pedig a buli után az általam indított 100 nap/10.000 burpee az Utolsó Csillagharcossal kihívás részeként lenoymta velem az aznapi 100 ötütemű fekvőtámaszt. Így néztünk ki utána:
Szóval, míg az Ivan and the Parazol játszott, mi sportoltunk picit:D
Utána pedig Zion Refresh kihagyhatatlan-nagyon jól sikerült- debütáló koncertjén pihegtünk, aminek sok nyilvánvaló előnye mellett az egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy az egyik légkondiconált festiválhelyszínen lett megtartva (HALL, i love you so much...)
A '90es évek ír punkjai, a Therapy? tagjai kis fáziskéséssel ideértek, és egy kiváló nosztalgiakoncertet adtak a korombeli rockandroll apukáknak. (a nosztalgia ez esetben nem a produkcióra vonatkozik, hanem az életkorunkra).
Egy rövid gitárhős küldetés a Media Markt sátorban, egy kiváló hangulatú Vis Maior koncert, egy pár számos kötelező Tankcsapda kör , majd egy erős és hajnalig tartó buli:
A Spanish Wax a '90es évek legneccesebb zenéinek és a legvadabb subbasszusoknak a keverékét hozták el nekünk, hajnal egykor pedig átadták a lemezjátszót JumoDaddynek, aki szintén óriásit tekert azoknak, akik a Campus Fesztivál utolsó perceit is ki akarták élvezni. (akik egyébként nagyon sokan voltak).
Ha igen akkor:
- légyszi legyen már Ozone Mama koncert!
- a "másik színpad ide is átszól", mindenhol...ez néha picit zavaró
- az eddigi sikeres tendenciát tessék követni, kedves szervezők, mert egy két apró kellemetlenségen kívül elmondható, hogy ez a fesztivál évről évre jobb!
