A rockzene fejlődéséről, helyzetéről korábban már cikkeztünk. A fémzene a XXI. századra megszámlálhatatlan alműfajra és különböző stílusok keveredésére alapozódik, mégis körbehatárolható egy karakteres, besorolható irányvonal az utóbbi évtizedben: ez a metalcore, amely, ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor betonozós verse és dallamos refrén váltakozásából áll. Ez a disszonancia adja a műfaj sajátosságát, és számos, a stílusban alkotó zenekar (a Killswitch Engage-től a Parkway Drive-on át egy tonnányi zenekart tudnék felsorolni, de nem teszem)  szolgáltat a ilyesfajta metált a lakosság azon részének, akik ez igénylik.

A debreceni Pit Of Saron most megjelent lemeze, az Oblivion tökéletesen beilleszthető ebbe a nemzetközi rockzenei trendbe, olyannyira, hogy ha nem ismerném személyesen a srácokat, akkor első hallásra nem biztos, hogy megmondtam volna, hogy ez egy magyar zenekar. Az általuk prezentált színvonal simán eléri a tengerentúli rokon zenekarokét.

A fenti mondatok persze az én szerény véleményemet tükrözik, de a zene szubjektív, hogy valaki szereti e ezt a stílust vagy magát a Pit of Saront, az ízlés kérdése.

Sokkal érdekesebb az út, ahogy a zenekar eljutott oda, hogy ezt az anyagot le tudta tenni az asztalra.

Ha nagyon visszamegyünk az időben, akkor Hegyes Gergő, a csapat gitárosa még nem is Pit of Saron néven muzsikált egy bandában, ahol lerakta ennek a csapatnak az alapjait. Utána következett a megalakulás, tagcsere, próba, demo, megint tagcsere örök körforgása, amelybe nagyon sok zenekar bele szokott bukni. De Gergő végül megtalálta azt a csapatot, akire tud építeni,a Pit Of Saron mára  lépésről lépésre halad felfelé  a zenekari szamárlétrán, úgy, hogy hamarosan nemcsak a város, hanem az ország zenei életében is jegyezni fogják őket.

És azt gondolom, hogy nagyon sok kreatív zenész és jó zenekar rendelkezik jó dalokkal, de a sok esetben nem –vagy csak korlátozott módon- jut el a nagyközönséghez, mert épp az a kitartás hiányzik belőlük, ami a Pit Of Saronban megvan.

Így, ha esetleg zeneileg nem is kenyere az ilyesfajta muzsika, akkor tartsa észben a csapattal kapcsolatbana „respect faktort”.

Akinek meg adja a téma, az hallgasson egy kis jófajta lakossági metált egyenesen a veremből ITT.

Ha pedig megygőzőek voltak a hallottak, akkor el lehet látogatni a lemezbemutató koncetre is a debreceni Dharma Klubba.