egy látensértelmiségi alibigitáros forradalmár megmondásai

Mozgásjavítás, gerinctorna, satöbbi

2015. január 14. - fehersolyom

A derékproblémák, a hátfájás mostanra generációkon átívelő probléma lett. A StrongFirst Debrecenben tevékenykedő senior kettlebell instruktora, Katschthaler Gabi felismerte a problémát, erről mesélt nekünk, és még megoldási javaslata is van:

 

 gabi3.jpg

-          Kijelenthetjük, hogy a mozgásszegény életmódból eredő derék-és hátfájdalom mostanra népbetegség lett?

-          Tulajdonképpen igen. Sőt, ennél tovább is mehetünk. Kedves barátnőm, kolleganőm és együttműködő partnerem, Balázsik Anikó, a Kettlebell Spine program motorja nem egyszer adott hangot abbéli meggyőződésének, hogy a gerincbetegségek akár a lakosság 80-90%-át érinthetik, csak sokan nem tudnak (még) arról, hogy van nekik ilyen bajuk, mert vagy nem okoz, pillanatnyilag panaszt vagy nem vesznek tudomást róla.

-          Mi a kiváltó oka annak, hogy ez ilyen tömegesen megjelent?

-          Nyilván ennek nagyon sokrétű okai vannak, de elsődlegesen azt emelném ki, hogy egyre kevesebbet mozgunk, egyre többet ülünk, gyakorlatilag a munkahelyek nagy része irodában vagy autóban üléssel jár. Ez már gyerekkorban megkezdődik: a kötelező iskolapadban ülésen túlmenően egyre többet néznek a gyerekek TV-t vagy játszanak videojátékokat. Már ők sem olyanok, mint régen: D

-          Ennek az ülő életmódnak, vagy ha úgy tetszik, tunyaságnak tőlünk nyugatabbra már külön tudományága van…

-          Rengeteg tanulmány született már ebben a témában, egynémely szinte hihetetlen vagy annak tűnő eredményt is leközöltek. Például: azt sokan tudják, hogy ha nem mozognak eleget, akkor beszűkül az ízületi tartomány, esetleg rossz lesz a tartásuk, de úgy vélik, hogy ez esztétikailag ugyan esetleg nem szép, de némi hátfájástól eltekintve különösebb negatív hatása nincs. Pedig van! Magának az ülésnek, a mozgásszegény életmódnak meglepően sok fiziológiai-élettani hatása van még. A Mayo Clinic egyik endokrinológusa, Dr. James Levine szerint a kutatások eddig 34 krónikus betegséggel találtak összefüggéseket, például különböző szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, koleszterin-problémákkal, magas vérnyomással, szívrohammal, de még rákos megbetegedésekkel és mentális-pszichés zavarokkal is. De nézzünk pár konkrét példát is. A farizmok és hasizmok tónusvesztése a törzs stabilitását veszélyezteti, ezzel utat enged a gerinc túlterheléséhez és a legkülönfélébb gerincproblémák kialakulásához. A görbe hát és a felszegett fej az általános keringésromláson túl még pluszban az agy vérellátását is akadályozza, ami nyilván negatívan befolyásolja az agyi funkciókat. Hasonlóképp a gerincfolyadék áramlása is akadályoztatott és a gerinc porckorongjaira is túlzott terhelés hárul. Lassul az emésztés: nemcsak a belek nyomódnak mechanikusan össze, lassítva a bélmozgást, de a zsírbontó emésztőenzimek mennyisége is radikálisan lecsökken, az inzulinhatékonyság nemkülönben. Tehát pusztán csak az ülő életmód által is közelebb kerülünk a metabolikus szindrómához is, ami az elhízás egyik fő oka. A túlsúly káros hatásaiba meg most bele se menjünk, az egy külön cikk lehetne. A hasűr összepréseltsége egyébként a rekeszizom munkáját is gátolja, így a légzés is kényszerpályára kerül: ha az egész vállöv és a nyakizmok egy része arra kényszerül, hogy a kieső rekeszizom helyett beugorva napi kb. 16.000-szer lélegeztessen bennünket, akkor nem csoda, ha túlterhelődik, befeszül és fáj. Ha nincs elektromos tevékenység a láb izmaiban, akkor a keringés is romlik, a visszérprobléma csak egy ennek negatív következményei közül, ami sok mindenkit kínoz… De az izomaktivitás, a csont „ingerlése” az eredésnél és tapadásnál a kalcium beépüléséhez is szükséges, ennek hiányában fokozottan fenyeget bennünket a csontritkulás veszélye. Ezek közül nagyon sok mindent meg lehetne előzni, ha nem töltenénk olyan sok időt a mesterséges méhben. Tudom, hogy ez a kifejezés elég drasztikusan hangzik, de a modern székek, fotelek, ülések gyakorlatilag a magzati pózba kényszerítenek bennünket vissza, és minél több időt töltünk ott, annál többet veszítünk el azon képességeinkből, amelyeket az onnan való kikerülés, azaz születésünk utáni első egy-két évben mindannyian sikeresen megszereztünk. Csak szét kell nézni egy ovi udvarán – mindaz, amit ők még tudnak, mi is tudtuk valamikor...

gabi1.jpg

-          Ha ennek a jelenségnek a hazai vetületét nézzük, akkor melyik az a társadalmi csoport vagy korosztály, ahol ez a legélesebben jelentkezik?

-          Szegmentáljuk úgy, hogy ki az, aki ennek a hatását már észleli is. Ezek jellemzően a középkorú, szellemi munkát végző emberek. Amikor viszont kezdeni kellene valamit ezzel a dologgal, az sokkal korábban, optimális esetben már az iskolába kerüléskor van - tehát minél hamarabb foglalkozunk ezzel, annál könnyebben tudjuk megelőzni. De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet vele később kezdeni valamit… Lehet, sőt kell is.

-          Te, mint edző, nyilván azt képviseled, hogy valamilyen típusú sportolással ezt lehet kezelni- vagy ellensúlyozni. De nem mindegy hogy mennyit, és mit sportol az ember…

-          Sajnos senki nem tudja ellensúlyozni ezt teljes mértékben. Még ha valaki napi rendszerességgel edz, az még mindig csak 1 óra a 24-ből, 7 óra a 168-ból. De persze ettől függetlenül törekedni kell a kárenyhítésre. Ráadásul önmagában csak az, hogy sportolunk, nem feltétlenül jó és elég. Azt szokták mondani, a semminél minden jobb, de ez nem igaz. A semminél csak a jobb a jobb:D. A rendszeres edzés – és persze hajlamosak vagyunk olyat választani, ami jól megy, mert „passzol” a torzulásainkhoz - alapvetően azt erősíti fel, amink van, tehát ha van például tartáshibánk és esetleg abból fakadó mozgásszervi problémánk, akkor a fittségünkkel párhuzamosan az is „nőni” fog, hacsak nem törekszünk tudatosan a javítására vagy ellensúlyozására. Sajnos a mai szintű civilizáció, a modern technológia és a modern tudományok lehetővé teszik, hogy egy alapvetően rosszul működő testet is ettől függetlenül viszonylag sokáig működtetni tudjunk, azaz képesek vagyunk a problémákat kikerülve diszfunkciókra is fittséget építeni. Ez nem jó hír, hiszen egy nem megfelelő alapra minél magasabb házat próbálunk felhúzni, annál biztosabban és annál hamarabb dől majd össze és annál nagyobb kárt fog csinálni, amikor ez bekövetkezik...

Kénytelenek leszünk tudomásul venni, hogy egyre korábban kezdődik és egyre általánosabb az, hogy rossz a tartásunk és rossz a mozgásunk. Ha nem teszünk ellene, akkor ez a (nemzetközi) helyzet csak fokozódik. Pillanatnyilag azt lehet mondani, hogy már az általános iskolába kerüléssel elkezdődnek a gondok. Régen ez a pont 25-30 év körül jött el, előtte a gyerekek-fiatalok csapatokba verődtek, jöttek-mentek, nyüzsögtek, sportoltak. Amikor nem volt 100 TV csatorna, saját tablet meg videojáték, akkor aktívabban éltek, és ez az aktivitás csak akkor csökkent le, amikor jött a munka, a családalapítás, a túlórák, stb. Ma viszont az óvoda után eleve van egy óriási váltás: egy ovis gyerek összeadva ül egy nap 3 órát, de az iskolába bekerülve ez az idő hirtelen a többszörösére nő. Innentől kezdve a kényszertartás egész nap megvan ülés közben. Ehhez adódik még, hogy kb. ez idő tájt válik a szabadidőben is dominánssá a fizikai passzivitás. És ha a mozgás ennyire háttérbe szorul, főleg ilyen hirtelen, az akkor nagyon gyorsan mozgásszervi problémákhoz vezet. Csak egy példa, gondoljunk csak bele: a gyerek súlya az első pár iskolás év alatt gyakorlatilag megduplázódik, de mikor van a lábfejének egyáltalán alkalma ehhez alkalmazkodni, ha a gyerek alig hordja a saját súlyát a saját lábán? Csoda-e, ha lúdtalpas? Ez sokszor nem más, mint hogy a talpboltozat összeomlik a gyerek saját súlya alatt, mert nem volt alkalma felerősödni hozzá. Ezen a helyzeten egy egyszerű guggolós-fekvőtámaszos vagy fussálfiam-iskolakört-jellegű tesióra sajnos nem segít, sőt, akár még ronthat is…

Azzal viszont nagyon sokat tudunk tenni, hogy ha nem egyszerűen csak fejest ugrunk a fitneszbe és nekiállunk súlyokat emelgetni, gépeket rángatni, csoportos órákon lúdtalpasan, beeső térdekkel ugrálni vagy csámpásan, trappolva futni, hanem tudomásul vesszük, hogy az edzés során a tartásunk és a mozgásunk felmérésére külön figyelmet kell fordítani, ezeket ki kell és ki lehet javítani, mielőtt terhelésnek tesszük ki őket.

-          Hazánkban mennyire definiált ez a probléma az egészségügy, a sportszolgáltatók és a lakosság oldaláról?

-          Magyarországon is egyre inkább előtérbe kerül a probléma, mert a szükség így hozza. Az edzők gyakran szembesülnek azzal, hogy ha betér egy átlagos ember egy edzésre, akkor sokszor egyszerű dolgokat (guggolás, kitörés, stb) sem tud megcsinálni, vagy csak mindenféle kompenzáció árán. Az edzők jelentős része meglátja ebben a problémát, csak sokszor nem tulajdonít elég jelentőséget neki vagy nem tud vele mit kezdeni. Azzal, hogy rászólunk, csak szóvá tesszük, de még nem oldottuk meg. Az orvostudományban is egyre többet jelentkeznek panaszokkal az emberek, keresettek a gerincspecialisták, egyre nagyobb az igény a masszőrökre, manuálterapeutákra. Látszik, hogy az emberek keresik a megoldást. A lakosság körében nagyon fontos tudatni az emberekkel, hogy a megelőzésre helyezzék a hangsúlyt. Az orvostudomány már eljutott oda, hogy az elmúlt évszázad elejéhez mérten megmásfélszerezte a várható átlagélettartamot, de biztosan jól jártunk ezzel, ha ezt a plusz 20-30 évet ápolásra szorulva, marékszámra szedett gyógyszerekkel, fájdalomban, járókerettel, szellemi leépüléssel, Parkinsonnal, Alzheimerrel töltjük el? Az emberek körében a betegségről-orvoslásról alkotott kép még mindig az autószereléshez hasonló: elromlik az autó, elviszem a szerelőhöz, megszerelik, kifizetem és jó lesz… Ugyanezt várják az orvostól is. De az emberi testhez nincsenek korlátlanul pótalkatrészek és nem lehet mindent megjavítani, ami elromlik. Ha a rossz futásminta következtében elkopott a térdünkben a porc, azzal onnantól már csak küszködni lehet. Nyilán van egy genetika, amit hoz magával az ember, vagy vannak extrém esetek, mint például balesetek, de ezektől eltekintve az ember alapvetően nagyon sokat tud tenni az életminősége javításáért. Sosem késő elkezdeni: ezért hoztam például létre munkahelyi programunkat, de vannak nyugdíjas tanítványaim is, akik most boldogok, hogy el tudnak menni, nyaralni, elbírják a saját bőröndjüket és nem esnek pánikba, ha olyan országba keverednek, ahol pottyantós WC van… :D

-          Ez szép zárszó! Köszönöm.

 

Tartás-és mozgásjavító foglalkozások Gabival a debreceni Corpus Fitnessben péntekenként 16.30tól és 17.30 tól. Még lehet jelentkezni!

Bővebb info, kontakt: http://www.kettlebelldebrecen.hu/

http://batorsagsarok.hu/tartas-es-mozgasjavito-foglalkozasok/

A bejegyzés trackback címe:

http://3mmm.blog.hu/api/trackback/id/tr567073003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.